Századok – 2017

2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)

AZ IGAZOLÁSI ELJÁRÁSTÓL A NYUGDÍJAZÁSIG 1352 gyászának is. „Megírtuk, hogy Marczali Henrik, akit az egyetemi tanács már igazolt, ebben a félévben újra előadásokat hirdetett. Tegnap a bölcsészeti kar dékánjának aláírásával hirdetés jelent meg az egyetemen, amely szerint Marczali Henrik hirdetett előadásait ebben a félévben nem tartja meg. Fölkerestük Marczali tanárt, aki erről az elhatározásáról a következőket mondta: Engem az egyetemi tanács igazolt, de mivel egyesek azt tartják, hogy ügyem még nincs befejezve, erre a félévre még szabadságot kértem a miniszter úrtól. Erre a lépésre indított az a körülmény is, hogy feleségem halála óta egészségem nagyon meg­rendült, úgyhogy előadásaimat nem bírnám rendesen megtartani.” 51 Ezt követően Marczalit továbbra is félévente szabadságolták, amit neki kellett kérnie: A kari ülésen pedig immár egyre többször hivatkoztak arra – az ő eseté­ben éppúgy, mint a többi kényszerszabadságolt tanár esetében –, hogy végre be kellene tölteni a tanszékeket, hogy a tanítás rendben folyhasson. Holott épp a szabadságolásnak álcázott kiszorítás – Marczali esetében bizonyosan – immár nyilvánvalóvá tette, hogy jogtalanság történt.52 Ugyanis éppen ez az ex lex állapot akadályozta meg a törvényes állapot helyreállítását, Marczali tanári tevékenysé­gének visszaállítását, a tanszék működését, s a tanítás folytonosságát. A nyilvánvaló jogtalanságot Vass József miniszter nem vállalta fel, annak kö­vetkezményét, a professzor visszahelyezését tanszékére viszont Tuzson János kez­deményezésére, immár Fejérpataky László támogatásával a Bölcsészettudományi Kar nem fogadta el. Így maradt az újra és újra meghosszabbított szabadságolás, s annak oka és következménye: Marczali Henrik nem tarthatta meg óráit, ám nyugdíjba se küldték. A következő lépés az lehetett volna, hogy a kar belátja a jogtalanságot és – akár a kar, akár a rektor, akár a miniszter – kezdeményezi Marczali visszahelyezését tanári jogaiba. Nem ez történt. Marczali Henriket immár fél évtizede eltiltották és távol tartották tanszé­kétől, a tanítástól, egykori és potenciális tanítványaitól. Iskolája emiatt és a nu­merus clausus következtében intézményes bázisát vesztette. A manuductor nem vezethette tanítványok kezét. Az utánpótlás kiválasztásába már régóta semmi beleszólása sem volt. Helyzetének újabb és újabb elbizonytalanítása óhatatlanul hatott rá. Feleségének elvesztése pedig a veszteségeket elviselhetetlenné fokozta. 51 Nyolcszáz folyamodó közül 143 új hallgatót vettek fel az egyetemre. Marczali Henrik nem tartja meg előadásait. Az Est, 1921. február 10. 3. 52 Vö. A kultuszminiszter nem fogadta el sem az egyetemi karok, sem a tanács döntését Marczali Henrik, Kövesligethy Radó, Schmidt József és Beke Manó tanárok ügyében. 8 Órai Ujság, 1921. szeptember 23. 7. Továbbá: Nincs változás a numerus clausus számarányában. 8 Órai Ujság, 1922. január 15. 5

Next

/
Thumbnails
Contents