Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 138 változhattak a körülmények, s a hódítók, illetve a közvetítők111 is módosíthatták az igényeiket, miként az Laskai leveleiből kitűnik. Nevezett 1641 nyarán a tallérok ismételt elfogadásáról112 küldött tudósítást, fél év múlva azonban újfent a tal lér ’megbolondulásáról’ írt, s ezért váltópénzeket 113 kért patrónusától. E kelet-nyugati irányú áru- és pénzmozgással egyidejűleg az észak-déli irányban űzött spekulációs pénzkereskedelem is bizonyítható. 1641 őszén Nagyszombat elöljárósága megtartóztatta Romand György komáromi kereskedő szolgáját és javait. Komárom, illetve Spáczay Márton – a vár rangos tisztjének – leveleiből kitűnik, hogy a cívissé lett „rácz vallásban való keresztyén” Romand György „Lándorfehérvárra” is lejárt kalmárkodni, szolgája pedig nemcsak árukat szállított, hanem katonatisztek aranyait és tallérjait is felvitte a Pozsony megyei szabad királyi városba, hogy értük ott váltópénzre114 tehessen szert, amit azután a hódoltságban nyilván haszonnal lehetett megforgatni. A keresett váltópénzek között kitüntetett helyet kapott a poltura, az az aprópénz, amelynek kényszerárfolyama miatt Bihar és Zaránd megye több települése is panaszt emelt. Az 1640-es évek első felében a lengyel, illetve a lengyel mintára vert váltópénzek tekintélyes hányadát az Oszmán Birodalom adóztatása kiszívta a hódoltság területéről. A részekre szakított országon belüli spekulációs pénzkereskedelem folytatása csak úgy volt lehetséges, ha a hazai váltópénzek mellé külföldi fizetőeszközöket hoztak be. Fő forrásnak a Lengyel Királyság területe bizonyult, ahonnan részben a távolsági kereskedelem hazai és lengyelföldi kalmárjai, részben a főrangúak s a pénzvagyonnal rendelkező egyéb tehetősek – ugyancsak 111 A nyerészkedő pénzkereskedelemben – a kamatból származó haszonra számítva – esetenként a hódítók és a meghódítottak között is létesülhetett üzleti kapcsolat: „az penzt Nagysagod ne keslellÿe mert az interesset meg veszik rajtunk es az mind nöttön nő az penzt Benedek Uram az Tömös Vari Basatul kerte ki.” Laskai Sándor levele, 1642. január 15. Balázs L.: Laskai Sándor református prédi kátor i. m. 311. 112 „az talléron Nagyságod semmit ne gondolkodjék, mert megjött az előbbeni járása.” Kiskomár, 1641. július 29. Balázs L.: Laskai Sándor református prédikátor i. m. 310. 113 „Nagyságod aprópénzt küldjön, mert az tallér megbolondult földünkben.” 1642. január 15. Balázs L.: Laskai Sándor református prédikátor i. m. 311. 114 „Néminemő Tallér és Arany pénzt is költenek [= küldtenek] volt apró pénzért elváltani úgy az Ö Fölsége Ober Vajdája Földrváry Rácz Gábor uram és Rácz János deák, ezen vármegye vicehadnagya, ezen Roman(d) György szolgájátul, azt is az több pénzzel és marhával együtt kegyelmetek kézen adassa kezekben ez embörséges embörünknek.” Spáczay Márton leveleinek kelte 1641. november 13., ill. december 23. Komárom bírájának és tanácsának Nagyszombat elöljáróságához intézett köszönete pedig december 24-én kelt. Mindhárom levélre lásd Nagyszombat város levéltára, Tanácsi iratok, missiles. Štátny okresný archív v Trnave.
