Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1324 keletkeztek. Elemzése szerint a konkrét követjelentésekben olvasható információkat a követség lefolyásáról a szerkesztő(k) általánosítva átformálta(ák), és a besenyőkkel folytatott diplomáciai érintkezések normatív leírásaként tárta(ák) az olvasó elé.176 Nem lenne így teljesen elképzelhetetlen, hogy a magyarok 10. szá zadi szállásterületének egyik, a DAI -ban (40 36–40. ) olvasható meghatározása is egy efféle, eredetileg egy magyarokhoz küldött bizánci, vagy egy Konstantinápolyba látogató magyar követ beszámolója alapján készült, majd általános érvényűvé átformált szövegrész lenne, amint arra a korábbi szakirodalomban is gondoltak már. 177 Különféle diplomáciai akciókhoz kapcsolódóan keletkezett követjelentést a DAI további, a kevésbé szerkesztett részekhez tartozó fejezeteiben is találunk. A korai magyar történelemmel foglalkozó szakemberek számára a legismertebb kétségtelenül a 42 23–44. fejezet, amely Petrónas spatharokandidatos küldetését és Šarkel erődjének a felépítését mondja el. A DAI forrása azonban ebben az eset ben minden valószínűség szerint nem a követjelentés maga volt, hanem egy azt feldolgozó későbbi szöveg. A közvetlenül Petrónas misszióját bemutató rész utolsó mondata (42 41–44. ) után ugyanis azonnal következik annak rövid leírása, hogyan jelölte ki Theophilos császár Petrónast Khersón strategos ává (42 44–55. ) – azaz egy olyan részlet, amely nem származhatott közvetlenül a šarkeli misszióról szóló jelentésből. Erre utal Constantin Zuckerman megfigyelése is, aki a leírásban Khersón vezetőiként feltűnő „elöljáró” és „városatyák” (42 46–47. ) említése alapján a szöveg 10. századi megfogalmazása mellett érvelt, tekintve, hogy a helyi elit ilyen értelmű előtérbe kerülése csak ebben a korban következett be, s így a 9. századi helyzetet a szerző lényegében a 10. századi állapotok szemüvegén keresztül látva adta vissza. 178 A teljes Šarkelre és Khersónra vonatkozó történet ráadásul egy hosszú földrajzi leírás keretei közé ékelődik be, amely Thesszaloniki felől halad a Balkánon át a Kárpát-medencéig, majd a Fekete-tenger északi partvidékén át a Kaukázus előteréig (42 15–23. , 42 55–110. ). Ez az elhelyezkedés önmagában is mutatja, hogy a kérdéses részlet egy, a szövegkörnyezetétől nagyon elütő forrásból került a ma ismert helyére. Miután ugyanez a Šarkelről és a khersóni strategos ról szóló elbeszélés a VII. Konstantin-kori udvar megrendelésére készült munkák egy másik helyén, a Theophanes Continuatus néven ismert történeti munka III. könyvében is feltűnik, 176 Részletesebben lásd Sode, C.: Untersuchungen i. m. 235–240.; elfogadólag Belke, K. – Soustal, P.: Einleitung i. m. 57. 177 Vö. Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Bp. 1953. 47.; Keszi Tamás: Hozzászólás a magyar fe jedelmi központ kérdéséhez. Századok 135. (2001) 489–492. 178 Constantin Zuckerman: On the Byzantine Dromon (With a Special Regard to De cerim. II, 44–45 ). Revue des Études Byzantines 73. (2015) 94.
