Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
BOLLÓK ÁDÁM 1313 Az e forrásszegény állapot által okozott nehézségek a 9. századtól kezdve érzékelhetően mérséklődtek. A 7. század második felétől a 9. század első évtizedeiig tartó időszakra nézve visszamenőleg azonban már csak részben volt a helyzet javítható, s a 9. századra vonatkozóan is inkább csak egy viszonylag lassú ütemű helyreállás következtethető ki. Nem véletlen ezért, hogy a császári könyvtár állapota121 mellett komoly kétségek merültek fel a birodalom kül- és belügyeivel kapcsolatos iratokat őrző császári hivatalok levéltárainak viszonyaival kapcsolatban is. A De ceremoniis összeállítása során felhasznált, jelentős részben a császári levéltárból származó iratanyag önmagában arra mutat, hogy a közvetlenül a császárt és a palotát érintő ügyekben keletkezett korábbi dokumentumok számos témában kellő felvilágosítással szolgáltak a múlt viszonyait illetően. A 10. század első felében Konstantinápoly fennhatósága alatt álló provinciák történetével kapcsolatos forrásanyagról azonban a De thematibus alapján már nem tudunk ilyen kedvező képet vázolni. A szöveg elemzése ugyanis arra utal, hogy az elsősorban a múlt iránt érdeklődő összeállító(k)nak122 a Birodalom területén a 7. század után lezajlott történésekről az adatgyűjtés során a legváltozatosabb és sokszor korántsem azonos forrásértékű dokumentumokra kellett támaszkodnia/uk.123 Hasonló következtetésre jutott Ševčenko a DAI 47. és 48 3–21. fejezeteinek Ciprusról szóló adatait vizsgálva,124 és csak bizonyos fokig látták jobbnak a helyzetet a DAI -nak és más korabeli forrásoknak a Peloponnészosz 9. század vége előtti viszonyaira vonatkozó leírásait elemező kutatók (49–50 1–83. ).125 Azonban mint minden ilyen kérdés esetében, úgy a 9–10. századi munkák összeállítói számára elérhető források felbecslése kapcsán is sokszor áthidalhatatlan nehézséget jelent, hogy a kutató gyakran a modern szemlélő szempontjai és kérdésfelvetései felől közelít (kritikával) a múltban összeállított szövegek felé, holott a közép bizánci megrendelők, szerzők/szerkesztők és olvasók érdeklődése, valamint igényei a maitól nem egy tekintetben jelentősen eltértek. Különösen nyilvánvaló ez, ha a 10. századi császári udvar megrendelésére készült gyűjteményekre tekintünk, amelyek egy tartózkodását kétségbe vonó állásponttal szemben, illetve Theophanés munkájának forrásaira általában lásd Ševčenko, I.: The Search for the Past i. m. 288–289. 29. jegyz. 121 Vö. Mango, C.: The Availability of Books i. m. 122 Vö. Khazdan, A.: A History ... (850–1000) i. m. 135. 123 Vö. Thomas Pratsch: Untersuchungen zu De thematibus Kaiser Konstantins VII. Porphyrogennetos. In: Varia V. Szerk. Paul Speck. (ΠOIKIΛA BYZANTINA 13.) Bonn 1994. 13–145.; Magdalino, P.: Constantine VII i. m. 27–29. 124 Vö. Ševčenko, I.: Bíborbanszületett Konstantin i. m. 23.; Ševčenko, I.: Re-reading i. m. 192. 125 A 49. fejezetben idézett két – I. Niképhoros és VI. Leó által kiállított – sigillion eredetisége mellett érvelt Otto Kresten: Zur Echtheit des Σιγίλλιον des Kaisers Nikephoros I. für Patras. Römische Historische Mitteilungen 19. (1977) 15–78.; Más álláspontot képvisel Anthony Kaldellis – Ilias Anagnostakis: The Textual Sources for the Peloponnese, A.D. 582–959: Their Creative Engagement with Ancient Literature. Greek, Roman, and Byzantine Studies 54. (2014) 105–135.
