Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
BOLLÓK ÁDÁM 1311 Konstantinápolyba érkező szerzetesek szerepet játszottak a második képromboló időszak és az azt követő kulturális építkezés eseményeiben is. 112 A Keletrómai Birodalom (a késő ókori Bizánc) összeomlása után az új határvédelmi rendszer kiépítése, a hadsereg újraszervezése, az ismétlődő (magát Konstantinápolyt is kétszer elérő) muszlim támadások feltartóztatása, a gazdaság új alapokra állítása, a közigazgatás újjászervezése, valamint az államigazgatási rendszernek és az állami ideológiának az új realitásokhoz történő igazítása mind a „sötét” vagy „átmeneti kor” uralkodóira – köztük az utódok által sokszor elátkozott „képromboló” császárokra – hárult. Habár ők mindezen feladatokat – persze hatalmas áldozatok árán – többé-kevésbé sikeresen oldották meg, mégis érthető, hogy az ő konszolidáló munkájuk eredményeire építő új uralkodók, a Makedóndinasztia császárai és a mögöttük álló tanácsadók nem az ő uralmukat jelölték ki saját példaképükként. Az új urak erőfeszítései arra irányultak, hogy saját korukat a képvita előtti időszak közvetlen folytatásaként, Nagy Konstantin, Justinianos és Hérakleios dicsőséges és sikeres leszármazottaiként láthassák és láttassák. 113 A jog, a gazdaság, a hadtudomány, a „közigazgatás-történet”, a történetírás, a bizánci oikumenén kívüli világ viszonyai, az udvari szertartások vagy az irodalom területén végzett gyűjtő, kivonatoló, szerkesztő, összeállító, megrostáló, megújító és kanonizáló munkák a mindennapi élet során felmerülő praktikus igények kiszolgálása mellett mind ennek a célnak az eléréséhez szolgáltattak alapanyagot és gyakorlati segítséget. A 7. századi múlt „folytatására” természetesen csak a 9–10. századi realitások között volt – illetve még inkább: nem volt – lehetőség.114 A lét rehozott gyűjtemények anyagának vizsgálata nemegyszer mutatott rá arra, hogy a múlt írásaiból megismerhető tudás, szertartások vagy éppen művészeti kifejezőeszközök „átvételére” és felelevenítésére akkor került sor, ha az – vagy annak egy, az új viszonyoknak megfelelően átalakított változata – beilleszthető volt a 9–10. század realitásai közé.115 A válogatás során kiemelkedően fontos szem -Cavallo – Giuseppe De Gregorio – Marilena Maniaci. Spoleto 1991. 149–160. 112 Az előző jegyzetben idézett munka mellett lásd pl. a Theophanés Chronographiájáról mondottakat alább, az 1312. oldalon. 113 Paul Magdalino: The Distance of the Past in Early Medieval Byzantium (7 th –10 th centuries). In: Ideologie e pratiche del reimpiego nell’alto medioevo (XLVI Settimane di studio del Centro Italiano di studi sull’alto medioevo). Spoleto 1999. 115–146., vö. még Németh, A.: Excerpts verus fragments i. m. 256. 114 A késő ókori és a közép bizánci világot elválasztó, a szövegek és a művészeti alkotások múltra tekintő sajátosságai miatt sokszor nehezen észrevehető különbségekre lásd pl. Cyril Mango: Discontinuity with the past in Byzantine literature. In: Byzantium and the Classical Tradition. University of Birmingham 13th Spring Symposium of Byzantine Studies, 1979. Szerk. Margaret Mullett – Roger Scott. Birmingham 1981. 48–57. 115 Vö. pl. Jeffrey Michael Featherstone: Der Grosse Palast von Konstantinopel: Tradition oder Erfindung? Byzantinische Zeitschrift 106. (2013) 19–38., különösen 35.; Bollók, Á.: Rediscovering i. m. 73.
