Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
BOLLÓK ÁDÁM 1309 Bizánc 9. századi – igen kis létszámú99 – szellemi elitjének nem kevés oka volt arra, hogy saját jelenének politikai és műveltségi viszonyaira elégedetlenséggel tekintsen. A Birodalom jelentős balkáni és közel-keleti térségeinek 7. századi elvesztése Bizánc területi, gazdasági és katonai összezsugorodása mellett a kulturális viszonyok jelentős átalakulását is magával hozta. Az utolsó klasszikus stílusú történeti munka, Thephylaktos Simokattés Világtörténet e a 7. század legelejének eseményei vel zárult. A nem sokkal később született Húsvéti krónika már egy más világ hang ján szólalt meg.100 A 7. század második felétől kezdve keletkezett írások között már ahhoz hasonló elbeszélőforrással sem találkozhattak a 9. században az államuk és kultúrájuk múltja után kutató bizánci írástudók.101 Az új korszak vezető műfaja ként a szentéletrajz emelkedett ki.102 A 730-tól kibontakozó képvita (az úgynevezett képrombolás) több mint egy évszázadára az orthodoxia 843-as végső győzelmét követően a képtisztelő álláspont követői közé tartozó bizánci szellemi elit képviselői saját történetük legsötétebb, a kultúra hiányával jellemezhető periódusaként tekintettek. (Nem véletlen, hogy a képromboló „rossz” császárok elítélése visszatérő motívuma a Makedón-dinasztia korabeli kompilációknak, így a DAI -nak is, pél dául 13 61–66. 103) S habár az újabb kutatások fényében ma egyre tisztábban látszik, hogy a 8–9. század történetét a képvita lezárulta után a képtisztelő tábor által írt – illetve nem kis részben újra- és átírt – források sokkal sötétebb tónusokkal festik le, mint amilyen az a valóságban lehetett,104 a 9. század derekán a Bizáncot körülvevő világra tekintő művelt konstantinápolyit mégsem tölthette el túlzott elégedettség. Nyugaton a Karoling renovatio ként ismert mozgalom nemcsak kulturális téren tartott „tükröt” Bizánc urai elé, de Nagy Károly 800. évi császárra koronázása a 99 Mango, C.: Revival i. m. 226. becslése szerint: „perhaps no more than a couple of hundred persons passing at a given time through the educational establishment, and that for the whole empire [...]”. A 9–10. századi bizánci literátusokra lásd még Kazhdan, A.: A History ... (850–1000) i. m. 316–320.; A helyzet a 10. század első felében sem volt teljesen rózsás: „[a]mikor [...] a patriarchai trón pro tempore birtokosát vád alá helyezték, [...] a saját nevét sem tudta papírra vetni”. Ševčenko, I.: Bíborbanszüle tett Konstantin i. m. 267.; Ševčenko, I.: Re-reading i. m. 194. 100 Ennek hátterére (a korábbi irodalommal) lásd Mischa Meier: Ostrom–Byzanz, Spätantike–Mittel alter. Überlegungen zum „Ende“ der Antike im Osten des Römischen Reiches. Millennium 9. (2012) 229–249., különösen 233–236. 101 Vö. Ralph-Johannes Lilie: Wie dunkel sind die „Dunklen Jahrhunderte”? Zur Quellensituation in der mittelbyzantinischen Zeit und ihren Auswirkungen auf die Forschung. Jahrbuch der Österreichischen Byzantinistik 43. (1993) 37–44. 102 Averil Cameron: New Themes and Styles in Greek Literature, 7 th and 8 th Centuries. In: The Byzan tine and Early Islamic Near East I: Problems in the Literary Source Material. Szerk. Averil Cameron – Lawrence I. Conrad. Princeton 1992. 81–105. 103 Más kérdés, hogy a dörgedelem nem pontosan a célba vett személy ellen hangzik el. Lásd Ševčenko, I.: Bíborbanszületett Konstantin i. m. 265–266.; Ševčenko, I.: Re-reading i. m. 193.; Sode, C.: Untersuchungen i. m. 230. 104 Vö. Marie-France Auzépy: L’iconoclasme. Paris 2006.; Leslie Brubaker – John Haldon: Byzantium in the Iconoclast Era, c. 680–850: A History. Cambridge 2011.
