Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján
A NEMZET EMLÉKEZIK, KOSSUTH EMLÉKEZTET, SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁN 1280 viszonylatában Pierre Nora Maurice Halbwachs elméletére alapozott éles szembeállítása vitatható is, azt mégis elfogadhatjuk, hogy a (kollektív) emlékezet és a tudományos történetírás a múlthoz való viszonyulás két merőben ellentétes létmódját képviseli.44 Az elmúlt évtizedekben, a nemzet(állam)i identitás változá sával oldódott ez a szembeállítás, s olyan elméletek is születtek, amelyek a két entitás belső rokonságát hangsúlyozták.45 Az egymásra vonatkoztatás tényezői közül csak azokra térek ki, amelyek a vizsgált anyag szempontjából relevánsak. A kollektív emlékezetben élő, nem személyes múltat tanulás útján lehet elsajátítani. Ugyanakkor a történettudomány sokszor kénytelen maga is visszaemlékezésekre hagyatkozni, amelyekben adott (emlékezet)közösségek értékrendjei, normái érvényesülnek, sőt a múlt történelemként való megértése is eredetileg emlékezeti úton történt.46 1848–49-ről, illetve az azt követő emigrációs időkről 1883-ig nyolcvannál is több visszaemlékezés jelent meg. Szisztematikus gyűjtésük és kiadásuk az 1870-es évektől folyt.47 De a szabadságharcról szóló első je lentősebb szaktörténészi munka is memoár alapú volt. Szerzője, Horváth Mihály a még nem teljesen lezárult múlt történetírói feldolgozására vállalkozott. Maga is részese volt az eseményeknek, s munkájához másfél évtizeden keresztül gyűjtötte az adatokat, köztük kortársai emlékeit. Az első nem kortársi tudományos feldolgozások csak a század végén jelentek meg, s Márki Sándornak a millenniumi magyar történelem sorozatban kiadott összegzése tekinthető olyan korszerű, levéltári forrásokat is hasznosító történetírói munkának, amely a pozitivista történettudomány kritériumainak is megfelelt.48 Egyébként Kossuth emigrációs iratainak szerkesztett kiadása is a múlt memoárszerű feldolgozása volt, de kiadója felkérésére visszaemlékezései megírásába is belefogott, s azokban érzékelhető, hogy az emlékező Kossuth is elsősorban az emlékezés jelenidejében cselekedett. 49 44 Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas 14. (1999) 3. sz. 142– 157., vö. K. Horváth Zsolt: Az eltűnt emlékezet nyomában. Pierre Nora és a történeti emlékezetkutatás francia látképe. Aetas 14. (1999) 3. sz. 132–141.; S. Varga Pál: Kollektív emlékezet és történeti tudo mányok. Studia Litteraria 50. (2012) 1–2. sz. 32–34. 45 Gyáni Gábor: Kollektív emlékezet és történetírás: kapcsolatuk ellentmondásossága. In: Uő: Az elveszíthető múlt i. m. 68–84.; S. Varga P.: Kollektív emlékezet i. m. 34–36., 38–40. 46 Gyáni G.: Kollektív emlékezet és történetírás i. m. 75., 80–81.; S. Varga P.: Kollektív emlékezet i. m. 32–33., 35. 47 Ugrin Aranka: Bevezetés. In: Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Összeáll., szerk., bev., jegyz. Ugrin Aranka. Bp. 1983. 7.; Hermann Róbert: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar történetírásban. Aetas 14. (1999) 1–2. sz. 69. 48 Hermann R.: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc i. m. 64–71.; Gyáni G.: Történetírás i. m. 113–114., 126. 49 Kossuth visszaemlékezéseit és a múlt eseményeihez történő viszonyulását elemzi Velkey Ferenc: „Nem így történt. Jól emlékszem.” Kossuth Lajos korrekciós széljegyzetei a „Széchenyi-naplóhoz”. In: Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről 1780–1948. Szerk. Dobszay Tamás – Erdődy Gábor – Manhercz Orsolya. Bp. 2012. 257–267.; Velkey F.: A Kaszinó-jelenet i. m. (kézirat) 114–205.
