Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján
A NEMZET EMLÉKEZIK, KOSSUTH EMLÉKEZTET, SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁN 1270 iskolai közösségek, egyházi testületek is köszöntötték. Ezek köre Kossuth írásában szintén bővebb annál, mint amennyit közülük hagyatékában megőrzött. Az időben elhúzódó – több mint másfél évig tartó – köszöntési hullám mármár divatjelenséget takart. A szövegszerűen nem túl változatos nyilatkozatok egymásra is reagáltak, országos mozgalmat emlegettek, illetve a megkésettek némi magyarázkodásra is hajlottak, sőt az egyik még arra is reflektált, hogy az ünnepelt már 81. életévét is betöltötte, mire a kerek évfordulóra szóló felköszöntéssel megkeresték. Kossuth kezdetben megpróbált egyenként válaszolni a nyilatkozatokra, de idővel azok száma olyan méreteket öltött, hogy kénytelen volt a megválaszolatlan levelekre együttes választ adni, amivel tulajdonképpen le is zárta a köszöntések sorát. Ebben a Hálanyilatkozat ban valóságos népszavazásnak minősítette ezt a demonstráció-hullámot, de korábbi politikai irataiban is szívesen értelmezte úgy a törvényhatóságok közös akaratát, hogy abban a nemzet akarata nyilvánul meg.3 A törvényhatóságok többségének nyilatkozatából úgy tűnik, hogy Kossuth köszöntése, a rá történő megemlékezés, a nemzet ügye lett. Kossuth hosszú és mozgalmas pályájának talán az 1867 utáni szakasza az, amely legkevésbé váltotta ki a kutatók érdeklődését. Az e pályaszakasszal foglalkozó publikációk is inkább kultuszának szenteltek kitüntetett figyelmet, amely már életében kibontakozott, s halála után újabb és újabb, a politika által is gerjesztett, transzformált hullámokat vetett. Ebben a tanulmányban a fentebb megjelölt szövegkorpuszt elsősorban emlékezettörténeti, s nem kultusztörténeti szempontból elemzem, noha a kultusz irányába mutató mozzanatok sem hanyagolhatók el, sőt a kultusz része az emlékezetnek, akár emlékezethelyként is működhet. 4 Azt vizsgálom, hogy a hivatalos-félhivatalos megnyilatkozások hogyan tekintettek Kossuth politikai szereplésére, mit emeltek ki abból, miként látták történelmi helyét, s hogy személye mit idézett fel a közösségi emlékezetben. Úgy gondolom, hogy az anyag alkalmas arra, hogy egyrészt érzékeltesse a személyes és közösségi emlékezet összefüggéseit, másrészt olyan pillanatban keletkezett, amikor még működött az élő, kommunikatív emlékezet, de már elkezdődött a (közel)múlt történetírói interpretálása is, harmadrészt pedig megmutatja a nemzetépítés folyamatában kialakuló múltértelmezés erejét. 3 Kossuth Lajos iratai X. i. m. 143., 148.; Kossuth arról is beszámol, hogy a 80. évforduló alkalmából egy 14 747 aláírást tartalmazó üdvözlő albumot is eljuttattak hozzá. Uo. 140–141.; Szekfű úgy tudja, hogy ezt a Függetlenségi Párt kezdeményezte, s 30 000 aláírást akartak összegyűjteni. Szekfű Gy.: Az öreg Kossuth i. m. 410. 4 Takáts József a kultusz és emlékezet különbségét abban látja, hogy a kultuszok akaratlagosak, s nem egy emlékezettársadalom jelenségei. Takáts József: A kultuszkutatás és az új elméletek. Holmi 14. (2002) 1541–1542.
