Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Manhercz Orsolya: Trónbeszéd korona nélkül?
TRÓNBESZÉD KORONA NÉLKÜL? 1202 Az időpont és a helyszín 1861 áprilisáig azonban jelentős változások történtek a birodalom politikai életében. Az októberi diploma és a konzervatív irányzat gyors kudarca után, látva az elmérgesedő magyarországi helyzetet Ferenc József Anton Schmerling liberális politikusnak szavazott bizalmat. Az 1860 decemberében hivatalba lépő államminiszter nehéz feladatra vállalkozott: a birodalmi egység megvalósítására német hegemóniával és a magyarok támogatásával, illetve a liberális parlamentarizmus kialakítására „az abszolutista ambíciójú uralkodó” jóváhagyásával. A feladat szinte megoldhatatlannak tűnt. 12 1861 elején még élt a remény, hogy Schmerling vezetésével mindez létrehozható. Az ennek szellemében készült februári pátens az októberi diplomában tanácsadó testületként szereplő birodalmi tanácsot parlamentté alakította át, az összeülő magyar országgyűlésnek pedig azt a funkciót szánta, hogy a birodalmi gyűlésbe képviselőket küldjön, vagyis az országgyűlést valójában tartománygyűléssé „fokozta le”. 13 Ferenc József 1861. április 2-ára, vagyis húsvét utáni keddre, Budára hívta ösz sze az országgyűlést.14 Az időpont és a helyszín tehát adott volt. A dátum kapcsán felmerült, hogy „ha Februárban jön öszve, nyugodtabb elemekből fogott volna alakúlni, mint Aprilban”. 15 Ezen azonban már nem lehetett változtatni, a helyszín módosítására azonban még volt idő. A kérdés kardinálissá vált, ugyanis a budai helyszín kijelölése szembement az 1848. évi IV. tc. rendelkezésével, miszerint az országgyűlés helye Pest. Az uralkodó azzal érvelt, hogy egyrészt az is engedmény, hogy nem Pozsonyba hívta össze az országgyűlést,16 másrészt Buda az ország központja, ahol „megfe lelő helyiségekkel ellátott országház” található.17 Ferenc József a helyszínválasztás által is megerősítette, hogy nem kívánja elismerni az 1848-as törvényeket, illetve az 1848–49-es országgyűlés működésének legalitását a szabadságharc idején. 18 Ennek némiképp ellentmond, illetve az uralkodó véleményének ingadozását jelzi Vay Miklós közlése 1860 decemberében, miszerint Ferenc József hajlik az 12 Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. Az osztrák–német liberálisok útja a kiegyezéshez. Bp. 1976. 12–13.; Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 219–221. 13 Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés, 1849–1867. Bp. 1981. 135–136. 14 Ruszoly J.: Országgyűlési képviselő-választások i. m. 15–18. 15 Lónyay Menyhért Vay Miklósnak. Pest, 1861. jan. 29. Közli Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. Szerk. Petneki Áron. Miskolc 1999. (Reprint 1899). 374–375. 16 Ezzel kapcsolatos hír korábban a sajtóban is megjelent: „Bécsi lapok közleményei szerint a pozsonyi országház helyreállitására a minisztérium 30,000 forintot utalványozott s e hir azon következtetésre szolgált indokul, mintha a legközelebb egybehivandó magyar országgyűlés Pozsonyban tartaná az üléseit.” Pesti Napló, 1860. november 9. 2. 17 Az 1719. sz. kancelláriai leiratot (1861. febr. 14.) idézi, illetve tartalmát ismerteti Ruszoly J.: Or szággyűlési képviselő-választások i. m. 20.; Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 242. 18 Ruszoly J.: Országgyűlési képviselő-választások i. m. 20–21.
