Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 123 negyven polturából lészen egy forint;” azaz török részről a polturát kettő és fél dénárban számították. Első pillantásra nem tűnik sérelmesnek az, hogy 2,5 dénár értékében fogadták el a polturát, ha azonban Cseff25 lakóinak vallomását olvas suk, „holott az polturát is csak harmadfél pínzben veszik tőlünk nagy kárunkra,” akkor nem lehet kétséges, hogy a poltura kettő és fél dénáros kurzusát okkal sérelmezték a helyi lakosok. A ma már igencsak archaikus hangzású „ harmadfél ” pénzben történt és kifo gásolt számítás volt a leggyakoribb, amit az is erősít, hogy tartalmilag egyező, bár formailag eltérő megfogalmazásra ugyancsak volt példa: a bakonyaiak26 szerint „polturát pedig kettőt veszen öt pénzben,” a lényeget tekintve ugyanígy vallottak Adgya lakói is: „két póturát pro den. 5 vesznek.” 27 A kurzusokat illető megfogalmazások árnyalatnyi különbségeitől eltekinthetünk. Elegendő azoknak a helységeknek a felsorolása, amelyeknek lakói szót emeltek a poltura kettő és fél dénáros árfolyama miatt: Adgya, Árpád, Bajon, Bakonya, Bay, Báránd, Cseff, Földes,28 Furta, Harang, Mező-Gyán, Mocsolya, Orros, Székelytelek, Talpas, Tenke, Tulka, Vekerd és Zsadány.29 A helységek te kintélyes száma önmagában is jelzésértékű, ezen túlmenően egyes települések megjegyzése30 – „mint ő nálok jár az pénz” – sejteti, illetve a „török módra” – „tö rök módon” történt számítás31 pedig bizonyítja, hogy a poltura kettő és fél dénáros kényszerárfolyama igen gyakorivá vált a hódítók körében. Ugyanakkor e kényszerárfolyam erősen valószínűsíti azt, hogy Bihar és Zaránd vármegye lakossága ettől eltérő értékben számította a polturákat. Egyes települések lakóit a fentinél is kedvezőtlenebbül érintette a poltura árfolyamának még erőteljesebb leszorítása, ugyanis tőlük csupán 2 dénárban fogadták 25 EOE XIV. 472. 26 EOE XIV. 452. 27 EOE XIV. 461. 28 „Szeghy Péter földesi főbíró hiti szerint írta meg, úgy írtam be leveléből: harmadfél pénzben vevén az polturát.” EOE. XIV. 465. A Szeghy család számos tagjának neve ismert a 16–17. századból. A birtokos nemes családnak Bihar, Békés és Szabolcs vármegyében voltak jószágai. Herpay Gábor: Földes község története. Debrecen 1936. 15–16., 18–20., 33., 35., 49, 68., 183., 244. 29 Az oldalszámok a települések ábécérendje szerint következnek: EOE XIV. 461–462., 464., 452., 465., 472., 473., 466., 462–463., 472., 454–455., 463–464., 465., 462., 470., 471–472., 464., 468., 465. 30 Székelytelek a szokott összegen felüli tíz forintról állította, EOE XIV. 462. 31 Földes, EOE XIV. 465., ill. Bajon, EOE XIV. 467.
