Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Bevezető
1198 A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK Természetesen a most következő négy tanulmány e szerteágazó kérdések és sokszínű forráslehetőségek közül csupán néhánynak a megvizsgálására vállalkozhatott. Manhercz Orsolya azt a dilemmát járja körül egy szimbolikus aktust, a trónbeszéd elmondását elemző esettanulmányában, hogy a kiegyezést megelőző években a magyar közjog szerint illegitimnek tekintett uralkodó milyen formában adhatott hivatalosan jelet a tárgyalások megkezdésére, illetve 1867 után Ferenc József miként használta fel e ceremóniát arra, hogy tudassa a magyar politikai elittel a parlamentarizmusról alkotott véleményét. M. Lovas Krisztina írásában az 1848 mítoszát leginkább megtestesítő ünnepnapnak, március 15-ének a dualizmus korszakában betöltött szerepét tekinti át, különös tekintettel az állami ünnepnap megteremtésének nehézségeire. A fővárosi ünnepségek kapcsán pedig bemutatja az ünnep rítusainak néhány elemét és a szimbolikus térfoglalás egyes jelenségeit. Cieger András tanulmánya a Deák Ferenc emlékére készült néhány képzőművészeti alkotás (mauzóleuma, köztéri szobra stb.) keletkezésének, valamint a századfordulón megjelent beszédgyűjteménye fogadtatásának az elemzésén keresztül elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen szerepet játszott a kiegyezés „alapító atyjának” személye és kultusza magának az 1867-ben létrejött új politikai rendszernek a szimbolikus reprezentációjában és bizonytalan legitimációjának a megerősítésében. Ezzel szemben Miru György a kiegyezéses rendszer állhatatos ellenfelének, Kossuth Lajosnak a kultuszát választotta tanulmánya tárgyául. Az emigráns politikust 80. születésnapja alkalmából felköszöntő levelek elemzésén keresztül bepillantást nyújt a közösségi emlékezet gyakorlataiba. Írásában arra a kérdésre is választ keres, hogy az egységesülő nemzeti emlékezet, miközben értelmezte a múltat, hogyan viszonyult saját jelene politikai megosztottságához. Kossuth múltértelmezése tagadta a kiegyezésen alapuló politikai rendszert, ugyanakkor a hatvanhetes alkotmányosság alapjáról sem lehetett Kossuth politikai céljait elfogadni. Mégis, a függetlenségiek mellett hatvanhetesek is bekapcsolódtak az emlékezésbe, a kultusz ápolásába. Végezetül egy kedves kötelességnek is szeretnénk eleget tenni. A Századok szer kesztősége és jelen tematikus összeállítás szerzői tiszteletüket kívánják kifejezni a kiegyezés korának egyik legkiválóbb kutatója, az idén 80. születésnapját ünneplő Somogyi Éva személye és munkássága előtt. A választott témánkhoz illően jelképes formában, de az őszinte megbecsülés hangján köszöntjük őt. Cieger András
