Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mák Ferenc: A megyében a hazát szeretni. A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat története és működése
MÁK FERENC 117 nyomán kirobbant polgárháború, a neoabszolutizmus idején császári rendelettel létrehozott Szerb Vajdaság és Temesi Bánság évtizede – a nemzeti újjászületés korában határozottan és erőteljesen a történelmi emlékezet biztosította legitimációs erőforrások fölkutatására kényszerítették az írókat. Döntő mértékben ez okozta, hogy a dél-magyarországi vármegyék „szerényen dokumentálható múltjukat” a maguk javára tudták fordítani.138 A történeti legitimáció igénye tehát Bács-Bodrog, Békés és Temes vármegyék intézményes újjászületésekor meghatározó erővel bírt. Ezért alkothattak történeti és régészeti társulataik a történeti kutatás, a múzeumalapítás és a monografikus jellegű munkák terén maradandót. A Bácska – és vele együtt a déli vármegyék – 1867 és 1918 közötti polgári társadalma történetének fél évszázada során teljes szépségében született meg és bontakozott ki a magyar irodalom és az irodalommal kapcsolatos tudományos élet, vele együtt és egyidőben a történetírás intézménye is. A polgár ekkor már a saját elképzelései szerint alakította a maga társadalmát, vállalkozott, építette az otthonát és a városát, iskolát teremtett, miközben ismeretei bővítése céljából távoli vidékekre utazott. Erkölcsében és ízlésében széppé magasztosult eszmények nyomán írt, olvasott és alkotott, aminek eredményeként a maga teljes szépségében, gondolati tartalmának teljes mélységében bomlott ki a Bácska magyar történeti irodalma is. Az első világháború után a történelmi Magyarország összeomlását követően – ahogyan az elszakított területek döntő többségében, úgy a délvidéki vármegyékben, köztük a Bácskában is – az utódállamok hatóságai rövid néhány év lefogása alatt felszámolták a magyar polgári társadalmat. Megszűntek az értelmiségi képzés legfontosabb intézményei, a magyar főgimnáziumok, és a középtanodák, felszámolták a magyar olvasóköröket, egyleteket és társulatokat, megszűnt a könyvkiadás és jelentős mértékben korlátozták a magyar nyelvű sajtó megjelenési lehetőségeit is. Mindezek következtében lassan megszűntek, meghaltak, vagy önmagukat számolták fel a magyar polgári intézmények is, s velük együtt megszűnt a magyar polgárság is. A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat munkája és tevékenysége az elkövetkező évszázad során a feledésbe merült. Eleven szellemi örökségéként nem él a bácskai magyar emlékezetben. 1980-ban megjelent ugyan Káich Katalin Bács-Bodrog vármegye Történelmi Társulata (1883–1918) című, politikailag határozottan elfogult kismonográfiája, a szerző nem ismerte fel a századvég polgáriasodó világának valós értékeit, s a nemzetépítő törekvésekben a nacionalizmus térhódítását vélte látni, ezért a társulat három évtizedes 138 Uo. 199.
