Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1112 Miklós korábbi terve – miszerint az erdélyi területet a Szepesi Kamara alá rendeljék – kudarcot vallott, de a befolyását némileg tudta érvényesíteni a kamarai tanácsba delegált korábbi munkatársán keresztül. Nicolas von Burghausen címe nem praefectus volt, mint a Szepesi Kamara esetében, hanem director , de a hatásköre hasonló volt, mint Kassán székelő kollégájának.102 Az elnök feladata volt a kamarai tanácsot összehívni, azon elnökölni, ő terjesztette fel a napirendi pontokat, szavazategyenlőség esetén az ő voksa döntött, és ő utasította a tanács ülésen jelenlévő titkárt a rendelkezések írásba foglalására. Az instrukcióban arról is rendelkeztek a szepesi példa alapján, hogy a véleménynyilvánítás milyen sorrendben és módon történjen.103 A kamara központja – ahogy már szó volt róla – Kolozsvár lett, hasonlóan a kormánytanács székhelyéhez. A kamarai tanácsnak a nap meghatározott órájában kellett összeülnie (reggel 7 óra), és legalább délig kellett tanácskozniuk, a kötött munkarend alól az ünnepnapok jelentettek kivételt. Az utasítás 6. pontja egy igen lényeges kérdést, az Erdélyi Kamara jogállását tárgyalja. Az új erdélyi pénzügyigazgatási szervet a források rendszerint kamaraként említik, de a kormányzótól való erős függése, miszerint a kormánytanács vezetőjének joga volt egyes döntéseket megvétózni és azokat visszaküldeni a tanács elé, valamint bizonyos ügyeket csak akkor terjeszthetett napirendre az elnök, ha ehhez a gubernátor hozzájárult, kétséget ébreszthet a kutatóban. 104 Jóllehet az Erdélyi Kamara részére készített instrukció nagyrészt megegyezett a Szepesi Kamara utasításával, a két hivatal jogállása között már komoly különbség húzódott. A kassai kamara ugyanis az 1604. évi feloszlatását megelőzően kizárólag az Udvari Kamarától függött, egyéb kormányszerv hivatalosan nem befolyásolhatta működését, legfőképpen a tanács munkáját, az ott történő döntéshozatalt. Így adja magát a kérdés: az erdélyi pénzügyigazgatási szervet lehet-e egyáltalán kamarának nevezni? A szervezeti felépítése megfelel-e a kamarai lét jogi követelményeinek, amit 1601-ben Georg Hoffmann meghatározott? Az erre adott válasz pontos megfogalmazása korántsem egyszerű, hiszen az instrukción túl ismernünk kellene a hivatal tényleges működését, miszerint mennyiben valósultak meg az utasításban kijelölt irányelvek a gyakorlatban. Giorgio Basta valamint a kormánytanács többi tagja mekkora mértékben játszott szerepet a napi Wiener Kaiserhof im 16–17. Jahrhundert. Hrsg. Anna Fundárková – István Fazekas. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien Bd. VIII.) Wien 2013. 488. 102 MNL OL E136 VII. k. 23. Nicolas von Burghausen valószínűleg nem sokáig töltötte be ténylegesen az elnöki posztot, így az ügyeket helyettese, Krauseneck vitte. Lásd Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 427–428.; Meinolf Arens könyvében az szerepel, hogy Burghausen 1604 júniusában végleg távozott Erdély területéről. Lásd Arens, M.: Habsburg und Siebenbürgen i. m. 195–197. 103 EOE V. 245. 104 Uo.
