Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1108 uralkodó elsődleges feladata az erdélyi tartomány és az „igaz vallás” megvédése, ebből a célból rendelkezett arról, hogy egy kormányzó és egy mellérendelt nagytanács irányítsa ezentúl Erdélyt.78 I. Rudolf a kormányzóságot és az erdélyi generális tisztségét ideiglenesen Giorgio Bastára bízta, a nagytanácsba pedig elviekben 14 főt delegált.79 Ez a kormányzási koncepció elsőként Hans Molart és Nicolas von Burghausen a fentiekben már említett jelentésében jelenik meg.80 Ha összevetjük a Molart-jelentés kormányzattal kapcsolatos felvetéseit, valamint az erdélyi kormánytanács részére kiadott 1604. évi instrukciót, világossá válik, hogy a királyi biztosok jelentése fontos kiindulási pont volt a kormánytanácsi utasítás megalkotásánál. Az 1603. februári jelentésükben a királyi biztosok azt javasolták az uralkodónak, hogy egy kormányzót (gubernator ) nevezzen ki Erdély élére, és rendeljen mellé egy nagytanácsot (groß Rat ), amelynek legalább egy egyházi személy legyen a tagja. Ezenfelül szükség lenne egy kancellárra, a biztosok erre a tisztségre Sennyei Pongrácot ajánlották. Elmondásuk szerint Sennyei szót tud érteni a magyar nemesekkel, ami elősegítené a békés kormányzást.81 Ugyancsak az 1603. évi jelentésben írtak arról a biztosok, hogy ajánlatos lenne a tanácsosi pozíciók többségét német urakkal és megbízható szász polgárokkal feltölteni. Az is kiderül a feljegyzésből, hogy a kancellár tisztségét névlegesnek szánták: az iratexpediálást a kormányzó mellé rendelt titkár feladatának gondolták, míg a legfontosabb ügyekben az Udvari Kancellária intézkedett volna.82 Hans Molart és Nicolas von Burghausen úgy vélték, hogy érdemes lenne megfontolni Erdély gazdasági és pénzügyi felvirágoztatása érdekében külföldi, leginkább német ajkú telepesek, bányászok betelepítését. Véleményük szerint leginkább szorgos német bányászokra lett volna szükség, hogy újból felélesszék a hanyatlóban lévő nemesérc bányászatot. Az új telepeseknek egytől három évig terjedő adómentességet biztosítottak volna.83 Az erdélyi kormányzónak és tanácsának kiadott 78 Basta György hadvezér levelezése II. i. m. 359–360. 79 A szervezeti utasítás fennmaradt változataiban két, egymástól eltérő névsor maradt ránk. A lista igen illusztris volt, itt kiemelném Albert Huet, Hans Renner, Daróczy Ferenc (aki a későbbiekben igazi Erdély-szakértővé vált) és Haller Gábor nevét, aki 1605 és 1607 között a fejedelmi jövedelmek administratora volt. Vö. Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 321. 80 Vö. Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 425–426. 81 Relation 86–128. A királyi biztosok Sennyei személyével kapcsolatban aggodalmuknak is hangot adtak. Túlságosan önző, fukar – írták – és fikarcnyit sem ért a kancellári munkához, de a rendek jóindulatát el lehet vele nyerni. Lásd uo. Sennyei Pongrác hasonlóan Bodoni Istvánhoz jól kihasználta a politikai fordulatokat, ott találjuk Báthory András, majd Mihály vajda udvarában is. Lásd Bethlen F . : Erdély története V. i. m. 174., 263.; 1593 és 1601 között a fejedelmi tanács tagja. Lásd Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 34. 82 Ehhez hasonlóan vélekedett Napragi Demeter is. Ő azt javasolta, hogy a kormányzó mellett nem kell felállítani külön kancelláriai hivatalt, a legfontosabb iratokat – ahogy I. Ferdinánd idejében is történt – a Magyar Udvari Kancellária bocsátaná ki. EOE V. 173–175. 83 Relation 86–128.
