Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
A 18–19. SZÁZADI MAGYAR MINERALÓGUS-PEREGRINÁCIÓ 1044 A továbbiakban – a hazai bányászattörténet vonatkozó eredményeinek rövid bemutatását követően – a mineralógiai tudásáramlás azon specifikumait kívánom áttekinteni, amelyekre nézve meghatározó volt a Habsburg Birodalom gazdaságpolitikájának centrumába kerülő bányászat igényeit kiszolgáló – a világon másodikként létrejövő – selmecbányai bányászati akadémia. Az ásványtannal való foglalkozás a 18. század utolsó évtizedeiben messze túlmutatott a szűk értelemben vett szakmai szempontokon, így a mineralógus-peregrináció jelensége maga is több külhoni intézményhez – a freibergi akadémián túl a göttingeni, s elsődlegesen a jénai egyetemhez – kapcsolódott, és gyakran sajátos diszciplináris átfedések közegében ment végbe. A mineralógia a kőzetek keletkezésével kapcsolatos neptuniánus-vulkanista vita3 következtében, továbbá az ásványgyűjtés – s részben az azt koordináló társaságok révén – egy tágabb kulturális közeg részévé is vált, s intézményrendszere olykor szervezeti keretét képezte a (természet)filozófiai és irodalmi diskurzusoknak is. A túlnyomórészt német kulturális minták hazai leképeződései nem pusztán a szakirányú tudásanyag gyors átvételét tették lehetővé, hanem a tudományok megkésett hazai instrumentalizációját megelőző évtizedekben a különböző területeket átfogó kulturális kapcsolati hálók kialakításához is mintául szolgáltak. A magyar montanisztika 18. századi fellendülése és hatása az akadémiai szintű szakemberképzés kialakulására A magyar bányászat középkori fénykorát követő stagnálás, illetve visszaesés után a 18. század közepétől újabb intenzív növekedés következett be. A magyarországi bányászat rekonstrukciójaként aposztrofálható folyamat 1743-ban vette kezdetét. Ez volt a körmöci kamara utolsó deficites éve, 1735-től kezdődően azonban a korábban holland bérlők használatában lévő bányák visz szakerültek a kincstár kezelésébe. A selmecbányai ezüst és a besztercebányai réz kitermelésének erőteljes volumennövekedését egyrészt a szervezeti változások involválták, másrészt pedig a mélyebben fekvő lelőhelyek víztelenítését 3 Péter Rózsa: Der Streit zwischen Neptunismus und Vulkanismus in Ungarn in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. In: Deutsche und ungarische Mineralogen in Jena. Wissenstransfer an der Wende des 18–19. Jahrhunderts im Rahmen der „Societät für die gesammte Mineralogie zu Jena“. Hrsg. Dezső Gurka. Bp. 2015. 132–135.
