Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Krász Lilla: Theoria medica és praxis medica. A tudásközvetítés változó útjai a medicinában a 18. század második felében
KRÁSZ LILLA 1037 A 17. és 18. században az új optikai segédeszközök (nagyítók, tükrök, camera obscura, anamorfózis) megjelenése alapvető szemléletváltást hozott az emberi test észlelésének és kétdimenziós felületen való ábrázolásának módszertanában. Vizsgált korszakunkban mind a bécsi, mind a nagyszombati/budai/pesti orvoskarokon az anatómiaoktatás standard tananyagát – Leber (1727–1808) leíró kompendiumát32 alapul véve – a Schaarschmidt-féle táblák, 33 Winsløw 34 és Albinus atlaszainak35 magyarázatokkal ellátott gazdagon illusztrált kötetei alkották. A német és a holland anatómus ábrái egy olyan – az esztétikai tökéletesség ideálját előtérbe helyező – illusztrációs programba illeszkedtek, amelyben az objektivitás alapelve a szimmetria szabályainak posztulátumával kapcsolódott össze. A perspektivikus és a geometrikus – önmagukban más-más módon torzító – ábrázolási technikák sajátos kombinációja révén a berlini Charité kórház orvosa Schaarschmidt (1720–1791), a francia anatómiai iskola képviselője Winsløw (1669–1760) és a leideni anatómia professzor Albinus (1697–1770) tankönyveiben szereplő egész alakos metszetek, testrészeket és szerveket bemutató táblák ily módon a valóság stilizált illusztrációiként voltak értelmezhetők és használhatók. 36 Nem véletlen, hogy Frank szakvéleményében megfogalmazott pedagógiai koncepciója a láthatatlan láthatóvá tételének, az orvosi képzésben van Swieten óta jelen lévő diskurzusa köré épül. Didaktikai modelljében valamennyi emberi érzékszerv használatát feltételező oktatási-tanulási módszer jelenik meg, amelyben a tankönyvek tanulmányozása során megszerzett absztrakt tudásanyag, az anatómiai-fiziológiai tartalmak közvetítését és elsajátítását szolgáló demonstrációs eszközök alkalmazásával és a szakirodalom egyéni tanulmányozásával egészül ki. 37 Az anatómia oktatása magában foglalta az élő szervezet egészének és részeinek struktúrájára, a normálistól eltérő morbiditások ok- és hatástörténetére vonatkozó, anatómiai illetve kórboncolással demonstrált hagyományos doktrínáit. A bécsi orvoskaron bizonyíthatóan a 18. század utolsó harmadában – még nem a hivatalos curriculum részeként – az anatómiaprofesszor és proszektora személyétől 32 Ferdinand Joseph von Leber: Praelectiones anatomicae. Vindobonae 1777. 33 Auguste Schaarschmidt: Osteologische Tabellen. Halle 1746.; Uő: Miologische Tabellen. Halle 1747. További négy táblával együtt latin fordítása volt igazán használatban a bécsi és nagyszombati/budai/ pesti anatómia oktatásban, lásd Auguste Schaarschmied: Tabulae anatomicae. Traduxit, recensuit, supp lemento auxit F. X. de Wasserberg. Viennae 1777. 34 Jacob Benignus Winsløw: Expositio anatomica structurae corporis humani I–III. Francofurti–Lipsiae 1753. 35 Bernhard Siegfried Albinus: De sceleto humano liber. Leidae 1762. 36 A 18. századi anatómiai tankönyvek illusztrációiban megjelenő vizualizációs irányzatokról lásd Anatomie und anatomische Sammlungen im 18. Jahrhundert. Hrsg. Rüdiger Schlutka – Josef N. Neumann. Berlin 2007. 37 ÖStA HHStA KA Stud.rev. Hk, Gutachten Frank, fol. 484–487.
