Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Sz. Kristóf Ildikó: Alexander von Humboldt és Magyarország. Egy romantikus természettudós jelentősége a magyarországi egyetemes néprajzi érdeklődés kibontakozásában
SZ. KRISTÓF ILDIKÓ 1003 előbb idézett fordításában, a Reise in die Aequinoctial Gegenden 17/15. fejezetében található, amely munka eredetileg franciául jelent meg Párizsban, 1804-től kezdődően.50 Ebben Humboldt egy helyen – mint idéztem – a következőket mondja: „Ahol a magyar Alföldön utaztam, Pozsony és Sopron között, megragadja a képzeletet a délibáb folytonos játéka.”51 A második forrásszöveg egy másik, ugyanebből a munkából, de más kiadás(ok)ból származó szövegrész. Az Orinoco vadonában 1967. évi magyar kiadása a Reise in die Aequinoctial Gegenden nek egy rövidített és Hermann Hauff által átdolgozott, 1861. évi német kiadása alapján készült, amelyből kihagyták a lábjegyzeteket.52 Az eredeti mű korábbi, jegyze telt kiadásai fontos részleteket tartalmaznak Humboldt magyar Alfölddel kapcsolatos tudásáról, sőt, egy lehetséges magyar ismeretségéről is. Ilyen például az 1820. évi német nyelvű kiadás (Stuttgart–Tübingen: Cotta),53 vagy az 1819. évi londoni, angol nyelvű ki adás.54 A nevezetes – és a Vécsey-féle magyar fordításból hiányzó – lábjegyzet a következőképpen hangzik: „Magyarországnak ezek a hatalmas sztyeppéi csak kb. 60-80 méterre emelkednek a tengerszint fölé, s kb. 400 kilométerre vannak a tengertől. [...] Podmanitzky báró, aki híres a fizikai tudományokban való jártasságáról, megmérette az alföld tengerszint feletti magasságát azért, mert csatornát tervezett építtetni a Duna és a Tisza között. Úgy találta, hogy a vízválasztó , vagyis a talaj konvexitása, melytől a talaj a két folyóágy felé lejt, 26 méterre van a Duna szintje felett. Sok-sok négyzetkilométeren nincs itt sem falu, sem tanya. Azokat a mezőket, melyek a horizontot alkotják, errefelé pusztá nak nevezik.” 55 A harmadik szöveg pedig egy nekrológ: a Humboldt halála alkalmából, 1859. december 19-én a Magyar Tudományos Akadémián felolvasott Emlékbeszéd szö vege, amely a nagy műveltségű természettudós, Almási Balogh Pál (1794–1867) munkája volt. Széchenyi és Kossuth volt orvosának a javaslatára és támogatásával Alexander von Humboldt külső levelező tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának – ha csak pár hónapra is. Jelenlegi ismereteim szerint Almási Balogh vált tudományos nézeteinek az egyik legszorgalmasabb terjesztőjévé is Magyarországon. Az Emlékbeszéd egyik részlete így hangzik: „És itt méltó, hogy 50 Uő: Voyage aux régions équinoctiales du nouveau continent, fait an 1799, 1800, 1801, 1802, 1803 et 1804, par Alexander de Humboldt et Aimé Bonpland. Tome premier. Paris 1814. Későbbi német fordítása, s egyben átdolgozása Uő: Reise in die Aequinoctial Gegenden des Neuen Continents. Deutscher Bearbeitung von Hermann Hauff. Stuttgart 1859. 51 Uő: Az Orinoco vadonában i. m. 225. 52 Uő: Reise in the Aequinoctial-Gegenden des Neuen Continents. In deutscher Bearbeitung von Hermann Hauff. Stuttgart 1861. 53 Uő: Reise in the Aequinoctial Gegenden des Neuen Continents. Stuttgart–Tübingen 1820. 250– 251. 54 Uő: Personal Narrative of Travels to the Equinoctial Regions of the New Continent . London 1819. 55 Uő: Personal Narrative i. m. 294–295. A magyar fordítás a sajátom [Sz. K. I.]; kiemelések az eredeti szövegben, illetve „Podmanitzky báró” kiemelése tőlem.
