Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
ÁLLAMLEÍRÁS ÉS A „STATISZTIKA ELMÉLETE” A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN 976 fektetve a filozófiával szembeni önmeghatározásra.19 Ennek eredményeként a könyv hetedik fejezetében a cursus politicus történeti és filozófiai megközelítését ja vasolta; az előbbi a statisztikai, államtörténeti, utóbbi pedig a természetjogi (metapolitikai), államjogi, alkotmányos és kormányzástudományi ismereteket tömörítette magába.20 A németországi egyetemi statisztika a megfogalmazásban tehát az államtudományok ok-okozati viszonyaira épülő komplex rendszerre (természetjog, statisztika, történelem, politika, kamarai és igazgatástudomány) helyezte a hangsúlyt.21 Mint azt Schlözer egy anekdotikus megfogalmazásban kifejtette, ennek a megközelítésnek a célja a statisztikai leírás minél nagyobb teljessége volt, amely akár húsz speciális leírást is egyesített magában. 22 Az egyetemi diskurzuson belül az achenwalli államtudomány alternatíváját a földrajztudomány (geográfia) integrálása valósította meg. A fő cél itt is egy államtudományi diszciplína kialakítása volt, amely a statisztikai leírást immáron az európai kereteken túlterjeszkedve, a teljes emberiség területi, népességi és állami felmérésében teljesítette volna ki. Az Anton Friedrich Büsching (1724–1793) és Johann Christoph Gatterer (1727–1799) műveiben feltűnő világstatisztikai megközelítés nem fogalmazott meg a korábban látottakhoz hasonló erős módszertani programot, ezzel szemben nagyobb hangsúlyt fektetett a már elérhető adatok rendszerezésére, valamint nagyobb figyelmet tanúsított az államleírás három fő területéhez tartozó anyagi és gazdasági ösztönzők iránt. Harm Klueting művében már felhívta a figyelmet a Büsching-féle statisztika kutatástörténeti jelentőségére. Klueting szerint, habár a kortárs vélekedések gyakran az achenwalli törekvésekkel szembeállítva kezelték a szerző műveit, a valóságban nem volt éles választóvonal a két megközelítés között. Büsching gyakran összehasonlítóként jellemzett módszertana nem monografikus módon tárgyalta az állam nevezetességeit. 23 19 Schlözer a statisztika és történelem közötti különbségtételt azonban az empirikus (történeti) megalapozottság miatt nem tudta konzekvensen végrehajtani. Hans Erich Bödeker: „...wer ächte freie Politik hören will, muss nach Göttingen gehen.“ Die Lehre der Politik an der Göttinger Universität um 1800. In: Die Wissenschaft vom Menschen um 1800. Wissenschaftliche Praktiken, institutionelle Geographie, europäische Netzwerke. Hrsg. Hans Erich Bödeker – Philippe Büttgen – Michel Espagne. Göttingen 2008. 328–334., 359. 20 Schlözer, A. L.: Theorie i. m. 94–96.; A schlözeri politikai kurzust korábban elemezte Pasquale Pasquino: Politisches und historisches Interesse Statistik und historische Staatslehre bei Gottfried Achenwall (1719–1772). In: Aufklärung und Geschichte. Studien zur deutschen Geschichtswissenschaft im 18. Jahrhundert. Hrsg. Hans Erich Bödeker et al. Göttingen 1986. 147–149. 21 Ezekhez összefoglaló jelleggel lásd Hans Erich Bödeker: Das staatswissenschaftliche Fächersystem im 18. Jahrhundert. Aus Anlass des 250 jährigen Bestehens des Verlages Vandenhoeck & Ruprecht. In: Wissenschaft der Zeitalter der Aufklärung. Hrsg. Rudolf Vierhaus. Göttingen 1985. 143–162.; Paul Streidl: Naurrecht, Staatswissenschaften und Politisierung bei Gottfried Achenwall (1719–1772). Stu dien zur Gelehrtengeschichte Göttingens in der Aufklärung. München 2003. 66–160. 22 Schlözer, A. L.: Theorie i. m. 33. 23 Klueting, H.: Die Lehre i. m. 67–70.; Büschinghez lásd még Peter Hoffmann: Anton Friedrich Büsching (1724–1793). Ein Leben im Zeitalter der Aufklärung. Berlin 2000. 145–204.
