Századok – 2016

2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sebők Richárd: Professzionalizáció az igazságszolgáltatásban a 18. században a Királyi Kúria köznemes bíráinak példáján

946

SEBŐK RICHÁRD

szavazati joggal, így nem volt teljes jogú tagja a Királyi Táblának,7 másrészről pedig hivatalosan a Kamara egyik tanácsosa volt.8 A fentebb ismertetett és az ábrán látható struktúrában működött a Királyi Kúria egészen II. József 1785. december 12-én nyilvánosságra hozott és 1786. január 1-jével bevezetett „Novus Ordo” néven ismert jogszolgáltatási reformjáig,9 mely jelen elemzésem kronológiai határát képezi.

Munkám célja kettős: először is újabb adalékokkal szeretnék szolgálni a magyar hivatalnoknemesség kialakulását illetően, másodszor pedig az utóbbi évtizedekben alig kutatott Királyi Kúrián végbement szakszerűsödés jeleit próbálom feltárni, mely megközelítés az eddigiekhez képest újszerűnek számít. Bónis György kutatásaiból tudjuk, hogy az ítélőmesterek és a jogügyigazgatók már a késő középkorban (1490-1526) a Kúria jogtudó személyzetének tekinthetők. Véleménye szerint érdemben látták el a központi igazságszolgáltatást. A familiaritás csak a pályájuk kezdetén jutott szerephez, mert a dominus távozásakor az ítélőmester nem feltétlenül követte urát.10 A 17. századi viszonyokat illetően Tatjana Guszarova publikálta a 17. századi országgyűlések résztvevőinek listáit, melyekből értékes adatok nyerhetőek a Királyi Tábla bíráira vonatkozóan, hiszen a Királyi Tábla tagjai „hivatalból” jelentek meg a diéták alsótábláján és láttak el adminisztratív feladatokat.11 Ugyancsak Guszarova tett közzé tanulmányt a 17. századi országgyűlések vármegyei követeiről. írásából kiderül, hogy a Királyi Tábla tagjai nemcsak a központi igazságszolgáltatást testesítették meg, hanem egyszerre akár távollévők vagy vármegyék követei is lehettek. Továbbá úgy véli, hogy az „országos bírósági apparátus két részből állt: az ítélőmesterek (akik jogi szakértelemmel és gyakorlattal, sőt nemritkán jogi végzettséggel is bírtak) hivatalnokként inkább az államot képviselték, az ülnökök a rendi társadalmat.”12 Ugyanezt a kettőséget látja Guszarova akkor is, amikor szerinte az ítélőmesterek kevésbé folytak bele az ellenzéki vitákba, nem törekedtek arra, hogy valamely ellenzéki csoportosulás vezetői legyenek, míg a Királyi Tábla ülnökei „még állami alkalmazottként is könnyebben átélhették a megyei nemesség hangulatát és védhették érdekeiket az országgyűléseken.”13

Bónis György és Tatjana Guszarova munkáira támaszkodó hipotézisem szerint a Királyi Tábla ítélőmesterei jól megkülönböztethető karriert jártak be már a 18. század vonatkozó periódusában is a Királyi Tábla érseki vagy királyi

7 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerk. Mezey Barna. Bp. 2000. 261.

8 Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711—1765. Levéltári közlemények 54. (1983: 1-2. sz.) 43.

9 Varga E.: Curia i. m. 50.

10 Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 355. és 377-378.

11 Tatjana Guszarova: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői. Levéltári Közlemények 76. (2005: 2. sz.) 93-148.

12 Tatjana Guszarova: Vármegyei követek a magyar országgyűlés alsótábláján a 17. században. Társadalmi kép. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon a kezdetektől 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás - Forgó András - ifj. Bertényi Iván - Pálffy Géza - Rácz György — Szijártó M. István. Bp. 2013. 137.

13 Guszarova, T.: Vármegyei követek i. m. 137—138.