Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Dóra: Az ecsedi udvar. Szervitori hivatás és kapcsolatrendszer Báthory István famíliájában
KÖZLEMÉNYEK Kovács Dóra AZ ECSEDI UDVAR Szervitori hivatás és kapcsolatrendszer Báthory István famíliájában 1. Bevezetés Ecsedi Báthory István alakja nem ismeretlen a magyar történetírásban. A Báthoryak ecsedi ágának utolsó férfi leszármazottja, a hírhedt Báthory Erzsébet fivére, aki 1601-tól haláláig somlyai Báthory Gábor és húga, Anna gyámapja volt. Történelmi jelentőségét alátámasztja, hogy ő volt a magyarországi reformáció egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb patrónusa, a hosszú török háború emblematikus figurája, 1585-től Szabolcs, Szatmár és Somogy vármegye főispánja és egyúttal országbíró is.1 Ennek megfelelően neve gyakran feltűnik a korszak narratív forrásaiban, így többek közt Istvánffy Miklósnál, Baranyai Decsi Jánosnál, Gyulaffy Lestárnál, Szepsi Laczkó Máténál vagy Szepsi Csombor Mártonnál. A kutatás eddig elsősorban a kálvinista egyháztörténetben és a magyar irodalomtörténetben betöltött helye, valamint Meditációk című munkája alapján közelítette meg személyének történeti kérdéseit. Klaniczay Tibor, Komlovszki Tibor, Vadász Veronika, Erdei Klára vagy Jenei Ferenc írásai tehát elsősorban irodalomtörténeti oldalról közelítenek a témához, ugyanakkor az eddig feltárt források világosan mutatják, hogy ecsedi Báthory István életpályáján keresztül megközelíthető számos udvar-, műveltség-, társadalom- és igazgatástörténeti kérdés is.2 Az udvartörténet-kutatásban a külföldi előzményeket követve — itt elsősorban Norbert Elias munkásságára gondolok — a hazai történettudományban is megfogalmazódott annak igénye, hogy a kora újkori főúri rezidenciák és társadalmi környezetük kapcsolatrendszerét és működését társadalom- és kultúrtörténeti alapon is lehet egyszerre vizsgálni a korábban meghatározó had-, 1 Ecsedi Báthory István 1555-ben született, és 1605 júliusában hunyt el. Életéről máig a legrészletesebb összefoglaló: Klaniczay Tibor - Stoll Béla: Régi Magyar Költók Tára XVII. század 1. Bp. 1959. 2 Köszönettel tartozom mindazoknak, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel egészítették ki és segítették kutatásomat, így Balogh Juditnak, G. Etényi Nórának, Horn Ildikónak, Novák Veronikának, Tóth Hajnalkának, Fazekas Istvánnak, Kenyeres Istvánnak, Kujbusné Mécséi Évának, Laczlavik Györgynek, Pálffy Gézának és Várkonyi Gábornak.
