Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 863 deti szöveget tömörítették és/vagy fordításaikhoz az adott témához kapcsolódó saját tapasztalatikra, megfigyelésikre alapozott megjegyzéseket fűztek lábjegyzet vagy a fó' szövegbe applikált „kiszólások” formájában. A minőségbiztosítás érdekében a kéziratos munkákat a nyomtatás és kiküldés előtt a Helytartótanács illetékes szakmai és/vagy a cenzúrabizottsága előzetesen megvizsgálta, majd a jóváhagyást követően kerülhetett kinyomtatásra. Tematikájukra nézve a legtöbb esetben embert, állatot sújtó járványos megbetegedések lefolyását és a lehetséges gyógymódokat tárgyaló munkák, a sebész-szülészek és bábák számára írott oktatókönyvecskék, traktátusok kerültek kiküldésre. Ezek sorában külön kiemelendő a Raphael Steidele (1737—1823), a bécsi Allgemeines Krankenhaus sebész-szülésze által 1774-ben kiadott, majd 1777-ben Szeli Károly orvosdoktor által magyarra fordított és saját pénzen kinyomtatott bábaoktató könyv, amelynek terjesztése végig a vizsgált korszakunkban újból és újból napirendre került.105 Ugyanígy a Bécsben működő állatorvoslást oktató intézmény vezető professzora Johann Gottlieb Wolstein (1738-1820) marhavészről szóló több munkáját egykori tanítványa, majd 1787-től a pesti egyetem állatorvoslás tanára Tolnay Sándor fordított le és adta ki a Helytartótanács anyagi támogatásával.106 Az egészségügyi jelentések valamint táblázatos kimutatások tartalmi és formai elemeinek fokozatos standardizálódása, majd II. József idején a minősítési rendszer bevezetése igen pozitív hatást gyakorolt az alulról jövő kezdeményezésekre. A physicus-orvosok adatgyűjtő munkájuk során bejárták a rájuk bízott vármegyéket, s utazásaik alkalmával szembesültek számtalan esettel, rossz szokással, a köznép által igénybe vett gyógyítók tudatlanságával. Ezek a tapasztalatok több orvost is arra indítottak, hogy a lokális viszonyokhoz alkalmazott oktatókönyveket írjanak, amely munkákat miután az orvosi fakultás szakmailag megvizsgált, rendszerint saját pénzen nyomtattak ki. Ezek az orvosi felvilágosító irodalom műfajába sorolható munkák többnyire a bábaoktatást szolgálták, vagy a köznép számára írott dietétikai, életvezetési kézikönyvek voltak.107 A jelentésírás gyakorlata tudományos igényű munkák írását is erősen motiválta. 1794-ben Benkő Sámuel Borsod vármegye phyisicus-orvosa előbb latinul, majd német fordításban is kiadta 1780 és 1793 közötti orvosmeteorológiai megfigyeléseit.108 105 Raphael Steidele: Magyar bábamesterség. Ford. Szeli Károly. Bétsben 1777. A könyv terjesztésére vonatkozóan: MNL OL C 66 132. cs. 67. kf. (1-10. pag.)/1789. 106 Johann Gottlieb Wolstein: A’ marha veszélyről szóló könyvetske. Ford. Tolnay Sándor. Bécs 1786. 107 Dombi Sámuel (1729-1807) Borsod vármegye physicus-orvosa például, miután bejárta a rá bízott vármegye mind a négy járását, lesújtó tapasztalatokat szerzett a bábák munkamódszereit és tudatlanságát illetően, ezért 1772-ben egy kérdés-felelet formában megfogalmazott 104 oldalas kis oktatókönyvet jelentetett meg saját pénzen: Dombi Sámuel: Bába mesterség. Pozsony 1772. 108 Benkő Sámuel: Ephemerides meteorologico-medicae annorum 1780-1793. Viennae 1794. Az eredeti latin munka német fordításban is megjelent: Uő: Medicinische Ephemeriden von den Jahren 1780 bis 1793. Wien 1794.
