Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ujváry Gábor: "A külföld még mindég alig tud rólunk” Magyar-német tankönyvvita a második világháború idején
88 UJVARY GABOR Magyar nyelven Tas József budapesti elemi iskolai igazgató volt az első, aki a Magyarországról külföldi tankönyvekben megjelent torzításokról tudósított, angol, amerikai, norvég és belga példák alapján. Már ő is figyelmeztetett arra — amire aztán szinte minden későbbi bírálat kitért —, hogy a magyarokról alkotott egyoldalú és kedvezőtlen kép elsősorban a környező államok, a Kisantant-országok sikeres kulturális propagandája miatt keletkezett. „Ezzel a kérdéssel ma annál inkább foglalkoznunk kell — állította 1928-ban —, mert a minket körülvevő ellenséges hódítók ugyancsak fürge munkát végeztek és végeznek ma is azért, hogy állítólagos kultúrfölényük szembetűnő legyen, hogy szellemi életüknek általuk hangoztatott, mondva-csinált magasabb szintje kiütközzék és végül mindezek alapján ártatlan szemforgatással jogosnak kikiáltott hódítási műveletük a kultúrvilág előtt is valamiképpen indokoltnak lássék, hogy ezzel is demonstrálhassák a megszállott területeken elorzott kultúrjavak barbár módon való tervszerű szétrombolásának szükségszerűségét.” Mindez persze csak féligazság volt, hiszen — ahogy arra például Jeszenszky Géza mutatott rá alapvető munkájában3 — a magyarságnak már jóval az első világháború előtt, a 19. század végén is a többnyire az előnytelen vonásait emelték ki. Korábbi jó híre, amelyet főleg az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak köszönhetett, eddigre már elillant. A kiegyezés utáni időszakban — elsősorban a nemzetiségi kérdés rossz kezelése miatt — már inkább a negatív tulajdonságokat hangsúlyozták. Nemcsak a Jeszenszky által vizsgált angol területen, de egész Nyugat- és Közép-Európában is. (Igaz: mindez akkor is részben a magyarországi nemzetiségek sikeres érdekérvényesítésének volt köszönhető.) Tas József a „pontosságáról és alaposságáról ismert” németekről csak annyit jegyzett meg: „Rendesen túltömött szemléltető képeken látunk furcsaságokat. Ezeken a képeken sokat akarnak szemléltetni, s így össze-vissza mindenféle van felhalmozva rendszertelenül. Drezdában láttam egy ilyen szemléltető képet, melyen gémeskút van középen és körülötte gulya, ménes delel, a gulyás bundában, a csikós kivételesen szűrben, egy-két lovas azonban gyolcsban, az előtérben kuvaszok és a kútágason hat darab füstölt sonka van felakasztva. A kép címe: Ungarische Puszten. Hol látta ezt a német, nem tudom, de szőrköt. Pécs, ELTE BTK - Magyar Történelmi Társulat, 2006. 8-40. A kérdéskör kiváló, a további szakirodalmat, levél- és kézirattári forrásokat is tömören összegző elemzései: Albert B. Gábor: A magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom a két világháború között. Századok, 2008/1. 63-78. Uő.: Domanovszky Sándor és a hazai tankönyvrevíziós mozgalom intézményesülése. Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat, Új folyam II. 2011/1. (http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/wp-content/ uploads/2011/03/02_01_05_Albert.pdf - letöltve: 2014. december 10.) Uő.: A két világháború közötti magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom kutatásának történeti forrásai. Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat, Új folyam II. 2011/2. (http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/wp-content/uploads/2011/06/02_02_05_Albert.pdf - letöltve: 2014. december 10.) Ld. még: Szabolcs Ottó: Nemzetközi tankönyvegyeztetések. Educatio, 1994/4. 623-630. (E téma tekintetében: 623.) Dárdai Ágnes: A tankönyvkutatás nemzetközi és hazai pozíciói. Iskolakultúra, 2005/10. 120-126., elsősorban 120. Szalai Bernadett: A nemzetközi tankönyvkutatás történeti vázlata. Acta Academiae Beregsasiensis, 2012/1. 87-99., főleg 88-89. Lembrecht, Christina: Bücher für alle. Die UNESCO und die weltweite Förderung des Buches 1946-1982. De Gruyter, Berlin-Boston, 2013. 105-107. 3 Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában, 1894-1918. Magyar Szemle Alapítvány, Budapest, 1994.
