Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
846 KRÁSZ LILLA téktelennek tűnő is, sőt esetenként idézeteket is közöl az egyes művekből. A korszak hasonló műfajú, különböző irányultságú és tematikus tudásszervezési gyakorlatot követő biográfiai összeállításainak hagyományába illeszkedve, minden egyes személyről lényegében ugyanazt a történetet rekonstruálja.58 Hősei gyermekként a legmélyebb vallásosságban nevelődtek, majd alsó- és középfokú iskolába kerülve nagyszerű tanárokkal kerültek kapcsolatba, akik arra adtak inspirációt, hogy elmerüljenek a medicina, a természetfilozófia, vagy egyes esetekben a teológia tanulmányozásában. Majd azokat a professzorokat taglalja, akikkel a szóban forgó orvos egyetemi évei alatt került kapcsolatba és rendszerint nagy hatást gyakoroltak pályafutására. Valójában nem volt olyan iskola, nem volt olyan univerzitás, amelyet Weszprémi ne tartott volna valamilyen vonatkozásban dicséretre méltónak: nála minden egyetem kiváló oktatási, és meghatározó tudományos centrumaként jelenik meg. Az utazás kiemelt szerepet játszott ezekben a standardizált biográfiákban, ugyanis bio-bibliográfiájának szereplői a kor szokásainak megfelelően rutinszerűen osztották meg egyetemi éveiket több intézmény között. De többen orvosdoktori oklevelük megszerzését követően, hosszabb-rövidebb európai tanulmányutat tettek, rendszerint gyakorlati ismeretek megszerzése céljából különböző híres orvosokat és kórházakat látogattak meg. Vizsgált időszakunkban a magyarországi orvosok felekezeti, etnikai hovatartozásuknak megfelelően Európa más-más tudományos központjaival keresték a kapcsolatot. A 18. századi ’peregrinatio medica hungarica’ kvantitatív mutatóinak, időben változó irányainak vizsgálata nyomán kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a magyarországi orvos értelmiség időben reagált a birodalmi és nyugat-európai orvosi oktatási központokban történt átrendeződési folyamatokra. A nyugat-európai orvosi fakultások curriculumaiban kétség kívül a legfeltűnőbb innovációt a ’praxis clinica’, vagyis a betegágy melletti oktatás bevezetése jelentette. A kora modern klinikai oktatás forrásvidéke Hollandia. A nagy holland orvos, Herman Boerhaave (1668-1738) 1714-ben hirdetett meg először a leideni egyetemhez kapcsolódó tizenkét ágyas Szent Cecilia kórházban ’collegium medicum practicum’-nak tekinthető kurzusokat. A második fontos színterét a klinikai oktatásnak Johann Junckernek (1679—1759) a hallei Waisenhaus August Hermann Francke (1663—1727) által alapított emberbaráti intézménykomplexum kórházában vezetett kurzusai jelentették. A 18. század második felében (különösen annak utolsó harmadától) azután minden valamire való orvosi fakultás arra törekedett, hogy a betegágy melletti oktatás feltételrendszerének megteremtésén túl, az orvosi megismerésnek a lehető legszélesebb spektrumát kínálja fel különböző specifikus gyűjtemények, kémiai laboratóriumok, botanikus kert, anatómiai színház, mint komplex háttérintézmény hálózat egyidejű biztosításával.59 E tekintetben kiemelkedő a göttingeni egye58 Weszprémi forrásai között maga sorolja fel a korszak e tekintetben meghatározó, Friedrich Boerner német orvoséletrajzi összeállítását 1. Friedrich Boerner: Nachrichten von den vornehmsten Lebensumständen und Schriften jetzlebendiger berümter Aerzte und Naturforscher in und ausser Deutschland. I—III. Wolfenbüttel 1748—1756. 59 A kora modern klinikai szemlélet és gyakorlatnak az európai orvoskari curriculumukba történő' beépítésének folyamatáról átfogó jelleggel 1. Othmar Keel: L’avénement de la médecine
