Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 841 vető jegyzőkönyv47 lényegében egy normatervezetként is értelmezhető, amely azonban szintén csak tervezet maradt. A Planum foglalkozik az egészségügyi szolgáltatók, kiemelten a Torkos-Taxában nem tárgyalt gyakorló és physicus-orvosok, vándorgyógyítók (szemészek, kő- és sérvmetszők, vándor-gyógyszerárusok, foghúzók) szakmai tudása megismerésének, működésük feltérképezésének és kontrollálásának lehetőségeivel, javaslatot tesz továbbá a nagyszombati egyetem orvosi fakultással történő bővítésére. A bizottság is a Magyarországon nem létező orvosi fakultást, mint az egészségügy-igazgatásban meghatározó szerepet játszó intézményként kezeli, amelyet a szakvélemények, működési engedélyek, külföldön megszerzett képesítésének szakszerű legitimációs szerveként pozícionál. Részletesen kitér továbbá az orvosok hivatalos alkalmazásának menetére, diplomahitelesítésük orvoskar hiányában lehetséges, a Helytartótanács illetékességébe utalt eljárásrendjére. Mindezen túl négy pontból álló viselkedési kódexet fogalmaz meg az orvosok számára, amely kiterjed az orvosok egymás közötti és más gyógyítók irányában követendő magatartásra, a patikavizitációk rendjére, valamint járványügyi kötelezettségeikre. Az 1770. év több szempontból is cezúrát jelentett a magyarországi egészségügy-igazgatás további alakulása és működtetése szempontjából: ebben az évben indult meg az oktatás a Mária Terézia által 1769. november 7-én kiadott intimátumával a nagyszombati egyetemen létrehozott orvoskaron. Ugyancsak 1770-ben az európai viszonylatban is igen korszerű foglalkozási és járványügyi szabályozást tartalmazó Generale Normativum kiadásával zárult le egy közel két évtizeden át tartó, a Habsburg Monarchia, s ezen belül Magyarország egészségügyi szervezetrendszerének legiszlatív kereteit hosszú időre meghatározó jogalkotási folyamat. Magyarországra vonatkozóan a Bécsben 1770. január 2-án német nyelven kiadott ’Hauptsanitätsnormativ’ Sgolanits József által készített latin nyelvű adaptációját több mint nyolc hónappal később, szeptember 17-én adta ki az uralkodó, amit a Helytartótanács október 4-én helyezett hatályba.48 A szöveg latinra fordítása és értelmezése szempontjából a legnehezebb feladatot kétség kívül az alapvetően az örökös tartományok egészségügyi szervezetrendszerére, már többé-kevésbé működő intézményeire szabott foglalkoztatási szabályok magyar viszonyokra történő adaptációja és ennek szövegszerű megfogalmazása jelentette.49 Az orvosok működésére vonat47 A ’Planum Regulationis in Re Sanitatis’ címmel készült jegyzőkönyv latin nyelvű szövegkiadását 1. Linzbauer, F. X.: Codex Sanitario i. m. 303-307. A tervezet magyar nyelvű kiadását 1. Balázs P.: Mária Terézia i. m. II. 386-393. A tervezetben az 1685. és 1725. évi porosz Orvoslási Ediktumok szövegszerű, vagy meghatározó tartalmi elemeinek közvetlen átvételét Balázs Péter mutatta ki: Uo. I. 48-52. 48 Linzbauer, F. X.: Codex Sanitario i. m. 35-571. Az Egészségügyi Fó'szabályzat magyar nyelvű szövegkiadását 1. Balázs Péter: Generale Normativum in Re Sanitatis 1770. Szervezett egészségügyünk 1770-es alaprendelete. Piliscsaba-Bp. 2004. 37-88. 49 Az adaptációs munkálatok kapcsán intenzív levélváltás alakult ki az udvar, illetve az uralkodó és a Helytartótanács között, amely jól illusztrálja Bécs és Magyarország közötti, bizonyos kiigazítások érdekében folytatott egyeztetési és egyezkedési folyamatot. A kapcsolódó levelezésből válogatott szövegkiadást 1. Balázs P.: Mária Terézia i. m. II. 414-419. Az egyik legproblematikusabb része a Fó'szabályzatnak éppen az orvosok alkalmazásának eló'feltételeként megjelölt „az örökös tartományok valamely, orvosi fakultással is rendelkező egyetemén” szerzett diploma. Mivel a Fó'szabályzat kiadásának és hatályba helyezésének időpontjában a nagyszombati orvoskaron még
