Századok – 2016
2016 / 3. szám - KRÓNIKA - Tomka Béla - Vámos Péter: Fordulatok és félfordulatok. Beszámoló a 22. Történész Világkongresszusról
814 KRÓNIKA Az érzelmek történeti kutatásának jövője azonban elsősorban nem azon múlik, hogy az ezzel foglalkozó szakmabeliek mennyire képesek új típusú érzelmeket bevonni a kutatásba, vagyis új témákat elfogadtatni vizsgálódásuk tárgyaként. Sokkal inkább attól függ perspektívája, hogy az érzelmek kutatói mennyire tudnak kapcsolódni a történetírás már létező nagy kutatási területeihez, s a történeti változások mozgatóinak új magyarázatait kínálni. Kétségtelen, hogy az emberi cselekvés racionális összetevői mellett a kevésbé kiszámítható indítékok megismerése és beépítése a történeti narratívába továbbra is napjaink történetírásának kevéssé megoldott feladatai közé tartozik. A történetírás hagyományos témáinak új megközelítésére hallhattunk példákat a „Forradalmak a világtörténelemben” című nagy téma 12 előadásában is. A területi alapon négy részre (atlanti világ, Európa, Afrika és a Közel-Kelet, Kelet-Azsia) osztott beszámolók mindegyikében felmerült az igény a forradalmak kirobbanásának és hatásának globális perspektívából történő vizsgálatára. A francia forradalom nemzetközi összefüggéseit, elsősorban amerikai vonatkozásait tárgyalta Peter McPhee (Melbourne) és Annie Jourdan (Amszterdam), az 1905-ös orosz forradalom amerikai percepciójával foglalkozott Viktoria Zsuravljova (Moszkva). Matthias Middel (Lipcse) az 1989-es kelet-európai vértelen forradalmak kapcsán arról beszélt, hogy az elitek a gazdasági erőforrásokhoz történő nagyobb hozzáférés reményében csatlakoztak a változást akarókhoz. A legnagyobb érdeklődésre a kelet-ázsiai forradalmak nemzetközi összefüggéseit tárgyaló előadások tartottak számot. A történelmi okok miatt is feszült kínai-japán-koreai viszony összefüggésrendszerében már az is különlegesnek számított, hogy a Meidzsi-kor értékelését koreai, a 20. századi kínai forradalom ellentmondásainak elemzését pedig japán kutató végezte el a jórészt kínai hallgatóság előtt. Az pedig végképp ritkaságszámba megy, hogy egy protokolláris színezettől sem mentes eseményen a legrangosabb kínai felsőoktatási intézmény, a Pekingi Egyetem professzora, Vang Csi-seng (Wang Qisheng) a 20. századi kínai forradalmat kudarcként értékelje. Az ország 20. századi átalakulását permanens forradalomként értelmező Vang szerint a kínai forradalom kudarcának fő bizonyítéka az, hogy Mao Ce-tung (Mao Zedong) halálával úgy ért véget, hogy nem hozott gyökeres politikai és társadalmi változást. Kína politikai és gazdasági sikereinek valódi megalapozója a Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) nevével fémjelzett, 1978-ban meghirdetett reform és nyitás politikája lett. Az előadó a kínai forradalom kudarcát párhuzamba állította a kelet-európai rendszerváltozásokkal, amelyeket a marxista társadalomelmélet alapján álló kínai politika és történetírás nem a progresszió lehetőségét magában hordozó forradalomként, hanem „drámai változásként” (csüpien - jubian) tart számon. A reform és nyitás meghirdetését egyébként a kínai történészszakma a saját fejlődése szempontjából is korszakhatárnak tekinti, amint azt a kongresszus minden külföldi résztvevőjének átadott Thirty Years of Chinese History Studies című angol nyelvű, reprezentatív kötet is bizonyítja. Egy további teljes napon keresztül tartó szekciót szenteltek a számítástechnika és az internet napjaink történetírására való hatásának. A 12 előadás
