Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN 725 az új belügyminiszternek bocsátották állásukat rendelkezésére; minthogy azonban jelenleg előreláthatólag az eddigi kormánypárttal és a mostani kormánnyal ellenzéket képezett pártkormány fog alakulni, indokoltnak mutatkozik, hogy a lemondani kívánó főispánok felmentését még a jelenlegi kormány hozza O Felségénél javaslatba.” A miniszterelnök nemcsak a lemondott főispánok felmentését terjesztette elő az uralkodó részére, hanem szolgálataik elismeréséül a legfelsőbb kitüntetések megadását is javasolta. A vármegyék első számú vezetőinek politikai hangulatát jól jellemezte, hogy a magyarok mellett a zágrábi főispán is felmentését kérte.75 A húsvéti ünnepeket követően az uralkodó ismét felvette a megbeszélések fonalát, és 1905. május 7-én hosszabb kihallgatásra Bécsbe kérette Tisza Istvánt. A magyar miniszterelnök a folyamatban lévő ügyek ismertetése után a kormány mielőbbi felmentését kérte. A sajtóhírek szerint az uralkodó nem teljesítette Tisza István kérését, mert számára a magyar politikai helyzet még mindig olyan tisztázatlan volt, mint a válság kitörésekor.76 Tisza István az audiencia után Goluchowski külügyminiszterrel és Burián István közös pénzügyminiszterrel tárgyalt, majd a megbeszéléseket másnap délelőtt is folytatták. A király a magyar miniszterelnököt a visszautazása előtt, május 8-án a déli órákban ismét kihallgatáson fogadta.77 Tisza István egy évvel később a belvárosi választókhoz írt levelében így jellemezte kormánya helyzetét: „Várt, tűrt, kitartott és zúgolódás nélkül teljesítette kötelességét ez a kormány s a vele egybeforrt párt hosszú hónapokon keresztül. Viselte a vereség után a hatalom nélkül való kormányon maradás egész ódiumát, lemondott minden akcióról, még a kritika jogáról is, mert kerülni akart mindent, ami a nemzet helyzetét súlyosabbá tette s a kibontakozás esélyeit csökkentette volna”.78 A magyar politikai életben nagy érdeklődéssel várták, hogy a parlamenti többséget alkotó ellenzéki koalíció képviselői által megszavazott föliratra az uralkodó mikor és mit válaszol. A budapesti lapok a német sajtóra hivatkozva május közepén arról tájékoztattak, hogy az uralkodó az újabb közvetítő szerepre Burián István közös pénzügyminisztert kérte fel.79 Burián István 1905. május 17-én érkezett a magyar fővárosba. A pénzügyminisztert elutazása előtt a király audiencián fogadta, és már este kilenc órakor a budapesti Nyugati pályaudvaron jövetele céljáról az újságíróknak így nyilatkozott: „[...] 0 Felsége parancsára jöttem, hogy érintkezésbe lépjek a koalíció vezérférfiaival és alapot keressek a kibontakozásra, illetőleg megbeszéljem velük, miképpen lehetne a ki75 MNL OL K27 Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1905. máj. 18./14. 76 A Neues Wiener Tagblatt cikke szerint Tisza igyekezett az uralkodót rábeszélni, hogy utódját nevezze ki, de kérését elutasították. Tisza kudarca főleg abban keresendő, hogy egyetlen politikus sem volt hajlandó az új kormány élére állni. 77 Egyetértés, 1905. május 9. Tisza István kihallgatása. 78 OSZK Kt Quart. Hung. 2955. Berzeviczy Albert: Az első Tisza-kabinet parlamenti küzdelmei 1903-1905. 97. 79 A Berliner Tageblatt bécsi tudósítója már május 14-én a közös pénzügyminiszter küldetéséről tájékoztatott. A hírek szerint az uralkodó Buriánt bízta meg, hogy a feliratra adott válaszát közölje a magyar parlament koalíciós többségével, és egy program nélküli kormány megalakítására tegyen javaslatot.
