Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
722 SOÓS LÁSZLÓ év tavaszán tervbe vett megrendelésekre vonatkozó szerződéseit sem köthette meg. Miután a delegáció utolsó ülése óta közel egy esztendő telt el, a közlemény készítői feladatként jelölték meg: „[...] szükségessé válik a beszerzési terveket megváltoztatni és annak lehetősége is adódik, hogy a hiteligényeket ez idő szerint máskép szabályozzák, mint azt 1904 tavaszán kontemplálták.”64 65 A közös Hadügyminisztériumban kidolgozott javaslat tárgyalási alapként történő kezelését az ellenzéki koalíció nem tartotta elfogadhatónak.66 Kossuth Ferenc 1905. április 4-én megjelent nyilatkozata szerint: „Velem a hadügyminiszter kimutatása jóval elvi álláspontom elfoglalása után közöltetett, amely elvi álláspontomat világosan attól tettem függővé, hogy a nagyobb követelések tényleg kikapcsolhatok legyenek. Vasárnap [1905. április 2. - S. L.] délben tudtam meg, hogy ez nem lenne így. A 450 millióból csak 85.000.000 lenne kikapcsolható és 311.300.000 el lenne költendő, s a kikapcsolt kisebb összeg legnagyobb részben a honvédtüzérség és a kétévi szolgálat költségeire vonatkoznának. Az újonclétszám emelés sem lenne az említett két évig megállapodásszerüleg elnapolható.”66 Az uralkodó közel kétheti budapesti tartózkodás után, 1905. április 5-én délután még Széli Kálmánt fogadta, majd visszatért az osztrák fővárosba. A király látogatásának eredményéről a napilap a közvéleményt így alakította: „Két héten át tanácskozott, tárgyalt, kísérletezett teljesen meddő eredménnyel. Az ellenzék hajthatatlan maradt és ma ott vagyunk, ahol voltunk, ugyanabban a bizonytalanságban, ugyanabban a zűrzavarban, ugyanabban a sivár helyzetben, sőt a nemzet és a korona között még jobban kiélesedett a konfliktus.”67 A Függetlenségi Pártban a válság megoldására egyre inkább az a nézet került előtérbe, hogy Tisza István menesztését követően a király — a program megtárgyalása nélkül — a képviselőházi többségből haladéktalanul nevezze ki az új koalíciós kormányt, és akaratát a felterjesztett törvényjavaslatok szentesítése során érvényesítse. A király elutazását követően a parlamenti munka ismét előtérbe került. Az országgyűlés első intézkedései közé tartozott, hogy 1905. április 7-én Kossuth Ferenc indítványára, a képviselők név szerinti szavazásával az elnök bejelentette: „az 1904. évi november 18-án tartott ülésen az úgynevezett Dániel Gábor-féle határozati javaslat elfogadottnak nyilváníttatott, semmis és jogérvénytelen. Minthogy az a cselekmény és kijelentés a házszabályokat, a törvényes tanácskozási rendet súlyosan megsértette, ugyanezért a cselekmény és kijelentés nyoma a jegyzőkönyvből és naplóból töröltetik.”68 Ezen az ülésen — az 64 Egyetértés, 1905. április 5. A Magyar Távirati Iroda jelentése. 65 A delegációk által megállapított költség-előirányzatokat az országgyűlés nem módosíthatta, ezeket az összegeket mind a magyar, mind az osztrák költségvetésbe érintetlenül be kellett állítani, de folyósításáról már a parlament határozott. 66 Egyetértés, 1905. április 5. Kossuth Ferenc nyilatkozata. A kikapcsolt kisebb összeg 34,7 millió korona. Továbbá a honvédség tüzérségére fordítandó 19 millió koronát csak 1907. után használhatnák fel. 67 Egyetértés, 1905. április 5. A válságos helyzet. 68 Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. kötet. 10. országos ülés. 1905. április 7. A Szabadelvű Párt az 1905. április 6-án tartott ülésén úgy foglalt állást, hogy „a párt a nemzet véleményének eleget tesz azáltal, ha az indítvány határozattá emelését sem
