Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
716 SOÓS LÁSZLÓ kovszky Istvánt választották. A háznagyi méltóságot Tóth János nyerte el.41 A Szabadelvű Párt 1905. február 18-án tartott ülésén elkészült azon személyek névsora, akiket a parlamenti tisztségekre javasoltak.42 Az országgyűlési többség egyetlen szabadelvű jelöltet sem szavazott meg. Az ellenzékben lévő Néppárt mandátumot szerzett tagjai első értekezletükön, 1905. február 3-án megalakították a pártkör tisztikarát. Az értekezlet résztvevői elnöknek egyhangúan gróf Zichy Aladárt, alelnöknek Rakovszky Istvánt választották meg. Zichy Aladár elnöki nyilatkozata során kijelentette: „Az ellenzék szövetkezése fennáll mindaddig, míg azok a feladatok, amelyeket maga elé tűzött, megoldást nem nyertek. [...] A Néppárt a 67-es alapon alakult, azon áll ma is, de a liberalizmust soha nem támogatja semmiféle alakjában.”43 Hasonló nyilatkozatot tett Bánffy Dezső is az Újpárt élén. Az 1905-ös választások győztese a Függetlenségi Párt mellett az egyre erősebb román nemzetiségi mozgalom volt. Számokban kifejezve: kilenc román képviselőt kormánypárti programmal Tisza István juttatott be a parlamentbe, nyolc fő pedig nemzetiségi alapon szerzett mandátumot. Tekintettel arra, hogy a Szabadelvű Párt kisebbségbe került, a román képviselőket semmiféle érdek nem fűzte ahhoz, hogy a vesztes pártban maradjanak. Ezért lépéseket tettek annak érdekében, hogy a nemzetiségi programmal megválasztott képviselőkhöz csatlakozzanak. Hasonló következtetésre jutottak a horvát képviselők is. A Szabadelvű Párt 1905. február 20-án tartott értekezletén Tisza István bejelentette, hogy már a parlamenti tisztségek elosztásánál „[...] a horvát képviselők külön csoportként szervezkednek, s ezentúl a jelölésekre nézve közvetlenül a szövetkezett ellenzékkel fognak érintkezni”.44 Az Andrássy Gyula által folytatott egyeztető tárgyalások keretében a Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottsága 1905. február 21-én a Függetlenségi Pártnál értekezletet tartott. A bizottság huszonegy tagja közül csak egy fő nem jelent meg. A délután hat órakor kezdődő ülésen Andrássy Gyula ismertette, hogy a király hozzájárulna egy koalíciós kormány megalakításához, de csak abban az esetben, ha a katonai kérdések nem kerülnek napirendre. Ezt a feltételt Kossuth Ferenc nem tartotta elfogadhatónak, inkább a Széli Kálmán által javasolt és Andrássy által is elfogadott átmeneti kormány létrehozását támogatta. Ezért Andrássy azt javasolta, hogy az ellenzék járuljon hozzá az átmeneti kormány megalakulásához, adjon számára néhány havi indemnitást, ne állja útját az újoncozási javaslatnak, és tegye lehetővé a függő ügyek elintézését.45 Andrássy Gyula ekkor csak olyan átmeneti kormány elfogadtatására látott esélyt, amelynek tagjai kizárólag a disszidensek soraiból kerülnek ki. Az ellenzék vezetői attól tartottak, hogy ha a végleges megoldás előtt megszavazzák a sürgős állami szükségleteket, akkor kiesik a kezükből minden eszköz, amivel a 41 Uo. 3. országos ülés. 1905. február 21. Jegyzők lettek: Hammersberg László, Posgay Miklós, Salamon Géza, Szakáts Zoltán, Zboray Miklós, Hertelendy László. 42 Magyar Nemzet, 1905. február 19. A politikai helyzet. 43 Egyetértés, 1905. február 4. A Néppárt értekezlete. 44 Magyar Nemzet, 1905. február 21. A politikai helyzet. 45 Egyetértés, 1905. február 22. A helyzet tisztul.
