Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Karger őrnagy isteni sugallata. Gábriel Jasmagy memoranduma a magyar koronázási jelvények felkutatásáról (1866)
GABRIEL JASMAGY MEMORANDUMA (1866) 699 még börtönben van. Mindent előkészítettem ahhoz, hogy ha még ma este vele együtt elutaznak, őt feltűnés nélkül a rendelkezésére bocsássam. Attól a pillanattól kezdve, hogy elhagyja a börtönt, a legszigorúbban szemmel kell tartania őt. Amennyiben adatai alapján sikerül a koronát kiásni, azonnal szabadon kell bocsátani, amennyiben nem, Ön viseli továbbra is a teljes felelősséget azért, hogy visszahozza őt újra a börtönbe. Orsován megtalálja az Ön által ismert Karger hadbírót, aki várja Önöket, s Önökkel együtt fog eljárni. Kap ezer ezüstforintot a munkások számára arra az örömteli esetre, ha sikerrel járnak, stb., stb. Törekedjen az ügy érdekében arra, hogy megakadályozzon minden idő előtti feltűnést, nevezetesen kerülje, hogy Orsován bárki is megsejtse az Önök mellé adott emigráns jelenlétét, stb. Az Orsovára való megérkezés után a sötétség beálltáig útitársammal a gőzhajó külön kabinjában maradtam. Kilenc óra körül várt ránk Karger a vendéglőben. Reggel a lehető legkorábban arra a helyre mentem útitársammal a senkiföldjén, ahol a korona a földben feküdt. Karger követett bennünket, először csak bizonyos távolságból, később csatlakozott hozzánk. Körülbelül harminc perc után elérkeztünk arra a helyre, ahol útitársam örömtelin felkiáltott: „Állj!” Erősködött, hogy itt van az a pont, ahol négy év óta elásva pihennek Szent István koronázási jelvényei. Amikor Karger hitetlenkedett, útitársam egy vasrudat kért. Karger — kérve engem, hogy maradjak azon a helyen — a varcsarói híd pénzügyőrétől szerzett egyet. Ahogy meghozta Karger a körülbelül négy láb hosszú vasrudat, útitársam sietve megragadta, és miután körülbelül 33 hüvelyk mélységben a földbe belefúrta, világosan kivettük a vas kongását. Lehetetlen leírni a pillanat örömét - és mégis sohasem reméltem, hogy részem lehet abban. Karger hadbíró homlokán az emberi indulat minden perccel növekvő küzdelme volt látható, megkért, hogy útitársamat azonnal vegyem őrizetbe, őt egy percre se veszítsem szem elől, amíg „a kiásás, amiről a legsietősebben gondoskodik”, meg nem történik. Anélkül, hogy sejtettem volna, mi játszódik le lelkében, adtam Kargernek még háromszáz ezüstforintot a munkások számára, és bezárkóztam a vendéglői szobába útitársammal együtt, de azonnal futárüzenetet küldtem Zimonyba Sokcevic tábornokhoz,33 kérve, hogy távirati úton értesítse Kempent: „Orsóvá expedíció, biztos siker”, amit a tábornok meg is tett. Karger Imbrissevic őrnagy helyőrségparancsnokon34 keresztül egy határőrszázaddal körbevetette a helyet, hogy senki se közelíthesse meg, és miután keresztül-kasul ásatott azon a ponton, szeptember 8-án reggel kiemelték a vasládát, és a katonák üdvözlő kiáltásai közepette Imbrissevic őrnagy szállására vitték. Utitársamnak bejelentettem, hogy szabadon távozhat, azután az őrnagy szállására siettem, hogy vele együtt a vasládában talált jelvényekről a szükséges feljegyzéseket megtegyük. Táviratban parancsot kaptam, hogy azonnal Bécsbe jöjjek. Megérkezésemkor a pályaudvarról egyenesen Kempen őexcellenciájához kellett mennem, akinek két teljes órán keresztül a legkisebb részletről is be kellett számolnom. Akkor még az első öröm érzése uralkodott 33 Josip Sokcevic báró vezérőrnagy, később a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság kormányzója. 34 Martin Imbrissevic őrnagy, a román bánsági határőr gyalogezred tisztje.
