Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?
GYILKOSSÁG EGY VAS VÁRMEGYEI KOCSMÁBAN 1847-BEN 671 tek, hol a szerencsétlen szúrás történt.”u A kanászlegény erről az alábbiakat mondta kihallgatása során: „Én a földön további hömbölgéseink után az ajtó felé ugorván, mellényem bal zsebjében lévő bicsak késemet előkaptam, miután már a húshagyó [kedd] előtti vasárnap is egyszer a korcsmábul kivetett, eszembe jutván, és a nálam nyitva lévő késemmel [a] kisunyomi kovácslegény ágyikába szúrtam, jóllehet én a döfist [a] lábába kívántam irányozni, de ez máshova esett. Erre a legény eljajdult”,14 15 16 Közbevetőleg hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az itt emlegetett incidensnek, mely a húshagyó kedd, azaz a nagyböjt kezdetét megelőző nap előtti vasárnapon — amely 1847-ben február 14-ére esett — Pontyos és Kovács István között zajlott le, — amint arról a későbbiekben szó lesz — a gyilkosság megítélése, helyesebben minősítése szempontjából nem elhanyagolható következményei lettek. Ez az affér a kisunyomi fogadóban történt, melynek során a kanász és a kovácslegény összeszólalkoztak, és — Ekamp József fogadós elmondása szerint — az előbbit az utóbbi „botjával megütötte, erre ez azon fenyegetéssel válaszolt: »Megállj, ezt még megbánod!«”16 Visszatérve az 1847. április 11-én este 10 óra tájban a balogfai kocsmában történt szóváltásra és verekedésre, majd az azt lezáró késszúrásra, feltűnő, hogy utóbbi cselekményt a kilenc kihallgatott és jelen volt személy egyike sem látta, ami arra enged következtetni, hogy a szúrás pillanatában csak Pontyos és Kovács tartózkodott a kocsma tornácán. Négy tanú, név szerint nemes Boda Imre, Sipos János, Horvát Mihály és Schvenk Ferenc —jóllehet ugyanabban a helyiségben mulatoztak, ahol a vita kezdődött és a dulakodás egy része lezajlott — arra való hivatkozással, hogy ők külön asztalánál ültek, nem tudtak vagy nem akartak használható információval szolgálni sem az összetűzés okáról, sem pedig a verekedés lefolyásáról.17 Ugyanakkor mind a kilenc tanú egybehangzóan azt állította, hogy a késszúrás megtörténtéről csak akkor szereztek tudomást, amikor a kovácslegény a tornácról erősen sápadtan tért vissza a kocsmahelyiségbe, „azt mondván: »A Szegedy kanásza agyonszúrt.« S ugyan egy pár perc múlva lerogyott, s a vére erősen folyt. ”18 A szúrást követően Pontyos ahelyett, hogy az általa megsebesített Kovács István segítségére sietett volna, igaz, csak átmenetileg, de elmenekült a kocsmából. A tettét követő napon lezajlott kihallgatásán erről így vallott: „én szűrömet és kalapomat, mely az ajtó mellett függött, otthagyván, hazafutottam. Az is14 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „C”. Egerváry Lajos alszolgabíró jelentése Császár Ferenc, Bokor József, Sáli Ferenc, Horvát István, Csillag Károly, Boda Imre, Sipos János, Horvát Mihály, Schvenk Ferenc és Graczer Ferenc vallomásáról. Szombathely, 1847. június 7. 15 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „A”. Pontyos János vallomása. Kisunyom, 1847. április 12. 16 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „E”. Egerváry Lajos alszolgabíró jelentése Pontyos János életmódjáról. Szombathely, 1847. szeptember 17. 17 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „C”. Egerváry Lajos alszolgabíró jelentése Császár Ferenc, Bokor József, Sáli Ferenc, Horvát István, Csillag Károly, Boda Imre, Sipos János, Horvát Mihály, Schvenk Ferenc és Graczer Ferenc vallomásáról. Szombathely, 1847. június 7. 18 Uo.
