Századok – 2016

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?

668 TILCSIK GYÖRGY A kulturált vagy kultúrálatlan ital-, azon belül az alkoholfogyasztás nyil­vános színhelyeinek egy-egy szűkebb vagy tágabb közösség életében betöltött szerepének vizsgálatával, eltekintve a kérdéskör szignifikánsan orvostudomá­nyi — belgyógyászati és mentálhigiéniai — vonatkozásaitól, elsődlegesen a nép­rajztudomány foglalkozik.2 A magyar nyelvben fellelhető, régebbi és új keletű választékos elnevezések — kocsma, romkocsma, ivó, csapszék, italmérés, ital­bolt, talponálló, poharazó, borozó, bormérés, borkimérés, borkóstoló, borhara­pó, borbár, söröző, sörház, sörkert, sörcsarnok, sörbár, kisvendéglő, vendéglő, étterem, csárda, fogadó, vendégfogadó, resti, mulatóhely, lokál, bár stb. —, ille­tőleg szleng kifejezések — csehó, kricsmi, krimó, lebuj, késdobáló, köpködő, be­csületsüllyesztő stb. — feltűnően magas száma egyrészt e vendéglátásra és ital­­fogyasztásra szakosodott helyek funkcionális és műfaji sokszínűségét mutatja, másrészt pedig azt bizonyítja, hogy létrejöttük és elterjedésük óta folyamatosan fontos szerepet töltenek be a magyar társadalom széles tömegeinek életében. Ugyanakkor tény, hogy az itteni mindennapok történéseiről — egy-két speciális típushelyzetet leszámítva — sajnálatos módon viszonylag keveset őriztek meg az írásos források, mivel a vendéglátóhelyek inkább az önfeledt szórakozás és a gondtalan kikapcsolódás nyilvános közösségi terei voltak, és ha azokban mégis például bizalmas jellegű megbeszélésekre került sor, akkor az érintetteknek — érthető módon — egyáltalán nem állt érdekében az elhangzot­tak írásos rögzítése vagy éppen nyilvánosságra hozatala. Az előbb említett kivételes esetek közé tartoztak egyrészt azok, amelyek során valamely okból titkolni kívánt találkozókról egy harmadik személy készí­tett — megbízás alapján vagy éppen önszántából — feljegyzéseket vagy adott szóbeli információkat, másrészt pedig azok az alkalmak — és ezek számítottak gyakoribbnak —, amikor egy kocsmában, ivóban, vendéglőben vagy étterem­ben valamilyen bűncselekmény — lopás, randalírozás, verekedés vagy éppen gyilkosság — történt. Ezeket ugyanis az eset súlyával arányos, többé-kevésbé alapos vizsgálat követte, melynek során keletkezett iratok sok érdekes és hasz­nos adattal szolgálnak nemcsak az adott vendéglátóhelyen megforduló szemé­több hasonlatosságot mutató, de kimenetelét tekintve korántsem tragikus kocsmai összetűzést tárt fel és járt körül igen alaposan. E publikáció is dokumentálja a mikrotörténelem és a történeti antro­pológia közötti erős szakmai és módszertani kapcsolatot és átfedést: Sz. Kristóf Ildikó: A gulyások, a szentek és a bor. Egy 18. század végi istenkáromlás „sűrű” története. In: Nép kultúra - népi társada­lom. 21. (A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve 21.) Szerk. Vargyas Gábor. Bp. 2003. 165-194. 2 Ballai Károly: Magyar kocsmák és fogadók a XIII-XVIII. században. Bp. 1927. 144.; Dob­­rossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története, 1745-1945. (Borsodi kismonográ­fiák 21.) Miskolc 1985. 150.; Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. század­ban. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz. In: Savaria, 2011. (A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1.) Szerk. Illés Péter. Szombathely 2011. 183-225.; Sári Zsolt: „Csikósok oltáija, juhász kápolnája, betyárok barlangja, ringyóknak tanyája...”. Csárdák a Tisza mentén. In: „A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője”. Ezer év a Tisza mentén. Szolnok 2000. 303-316.; Uő: A resti. (Skanzen füzetek) Szentendre 2011. 43.; Uő: Kocsmatörténet. (Skanzen füzetek) Szent­endre 2013. 40.; Szövényi István: Kőszegi vendégfogadók a XVII. és XVIII. században. In: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve, 1976. Szerk. Borza Tibor. Bp. 1976. 81-97.

Next

/
Thumbnails
Contents