Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 655 és főleg az antiszemita fellángolások idején — az első világháborút követő években, majd az 1930-as évek végén96 — megszaporodott. Ami a kérdéssel eddig foglalkozó történészek figyelmét elkerülte: Kohn Sámuel kazárelméletét a szerzők nemcsak átvették, idővel alakítottak is rajta. A magyarok és a zsidó kazárok együttélésének, a közös honfoglalásnak az eszméjéből újabb és újabb, egyre merészebb következtetéseket vontak le, míg végül maga az elmélet is némileg módosult. Az elsőbbség e téren a már említett Vajda Béla abonyi főrabbié, aki az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1896-ban kiadott első évkönyvében azt fejtegette: az ország területére korábban bevándorló „hun és avar csordák”-hoz hasonlóan államalkotó képességgel eredetileg nem rendelkező, ám a kazár zsidókkal és így a zsidó vallás etikájával való érintkezés révén erkölcseikben megszelídült, „a művelődés és település áldásai iránt” fogékonyabbá lett magyarok e zsidó befolyásnak köszönhették „államfenntartó képességüket”, az immár évezredes haza alapítását.97 Ezután maga Kohn Sámuel következett, aki az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1896. december 8-án tartott millenniumi díszgyűlése elnöki megnyitójában arra hívta fel hallgatósága figyelmét: a Magyarországon létező vallások közül a zsidó vallás volt a legrégibb, sőt: „az egyetlen, mely Magyarországgal együtt ünnepelhette ezeréves fennállását, mert már itt volt, midőn a magyarok hazája lett e föld, és ide bejött azokkal, kik vérükkel szerezték”.98 A gondolat 1905-ben Vajda Bélának a Magyar-Zsidó Szemlében közölt elmélkedésében is megjelent, de nála már a magyar zsidók ezeréves folyamatos jelenlétének hangsúlyozásával párosult: „Jogos önérzettel hivatkozhattunk arra, hogy a hazában ma élő vallásfelekezetek között mi vagyunk az egyedüliek, kik a honalapítástól kezdve mind a mai napig állandóan itt voltunk.” Beöthy Zsoltot parafrazeálva az ekkor már losonci főrabbi imigyen kijelenthette: amiként „minden egyesnek ereiben közülünk van egy csepp a Volgamenti lovasok véréből”, úgy a „zsidó hitű magyarok” is joggal mondhatták: „Minden egyesnek ereiben közülünk van egy csöpp a zsidó hitű honfoglalók véréből. ” Cikkében Vajda Béla emellett újfent ismételte: államalkotó képességüket a magyarok a „zsidóhitű kozároktól [...] hozták magukkal”.99 szág első zsidó templomában i. m. 8. A millennium évében az elmélet az ortodox zsidó lapokban is megjelent: Mehr M.: Millennium i. m. 2.; Millenium, [sic!] Zsidó Híradó, 1896. május 7. 10. 96 Lásd Sándor Pál beszédét 1920. ápr. 16-án: Nemzetgyűlési napló, 1920-1922.1. Athenaeum, Bp. 1920. 483. Az első zsidótörvény tervezetének benyújtása után az ország zsidó vallású lakossága nevében a Pesti Izr. Hitközség által az országgyűlés mindkét házához intézett emlékiratot Károlyi Viktor idézi: Képviselőházi napló, 1935-1939. XVIII. Athenaeum, Bp. 1938. 402.; Stern S.: A zsidókérdés Magyarországon i. m. 5. (A Pesti Izr. Hitközség elnökének röpirata még az első zsidótörvény kihirdetése előtt jelent meg.) Munkácsi Ernő: Szent István. Egyenlőség, 1938. augusztus 11. 1-2. 97 Vajda Béla: A honalapítás és a zsidó vallás. In: Évkönyv. 1896 i. m. 265-270. Az idézetek a 267-269. oldalakon. 98 Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat millenniumi díszülése. 1896. december 8. In: Évkönyv. 1897 i. m. 7. 99 Vajda Béla: A reformátusok és a többi bevett felekezet. Magyar-Zsidó Szemle 22. (1905) 2., 4. (Kiemelések az eredetiben - K. M.) Beöthy első ízben 1896-ban megjelent könyvében a következőképpen fogalmazott: „Mindnyájunkban van egy csepp a Volgamenti lovas véréből.” Beöthy Zsolt: A magyar irodalom kis-tükre. Harmadik, bővített kiadás. Athenaeum, Bp. 1899. 204.
