Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
652 KONRÁD MIKLÓS Míg a kazárelméletet és korabeli recepcióját több ízben ismertető, 1934-ben alijázott Nathaniel Katzburg nem szólt az elmélet ideológiai lényegéről,79 az 1951-től szintén Izraelben élő Gonda László halála előtt egy évvel, 1984-ben befejezett, majd Magyarországon 1992-ben napvilágot látott művében úgy vélte, „a kazárelmélet [...] lehetőséget adott arra a következtetésre, hogy a hazai zsidóság egy része — ha nem is az egész, hiszen az elkövetkező évszázadok bevándorlása Európa valamennyi területéről hoz az országba zsidó csoportokat — etnikailag nem zsidó származású, hanem csupán zsidó vallású honfoglalás kori népelem leszármazottja, következésképpen már a kezdetektől sem tekinthető a magyarságtól elkülönült etnikumnak, csak vallásfelekezetnek”.80 Gonda Lászlót írtunk, de az adott rész minden bizonnyal inkább a kéziratot gondozó, Litván György előszava szerint „az utolsó csiszolásokat, a végleges formába öntést” magára vállaló Prepuk Anikó keze nyomát viseli,81 aki 2000-ben megjelent tanulmányában közel azonosan fogalmazott: az „asszimiláció [...] történelmi múltban gyökerező igazolásának vágyát” felfedő elmélet „közvetetten nem kevesebbet állított, mint hogy a hazai zsidóság egy része etnikai értelemben nem zsidó származású, csupán zsidó vallású honfoglalás kori népelem leszármazottja, azaz nem írható le népi vagy faji kritériumokkal”.82 Az értelmezéssel az a gond, hogy ilyet Kohn Sámuel közvetetten sem állított, a magyarországi zsidó jelenlét köztudottan többszörös megszakadása ismeretében nehezen is tehette volna. Könyve előszavában leszögezte: „A részben ősrégi magyar zsidó községek [...] a magyar zsidóságnak 1360-ki száműzetése, még inkább pedig a mohácsi vész utáni események következtében, egytől egyig elpusztultak s csak később ébredtek ismét új életre.”83 Míg Prepuk Anikó tanulmánya után egy évvel megjelent könyvében Gyurgyák János Marton Ernő ítéletéhez tért vissza,84 Schweitzer Gábor úgy vélte, tézisével Kohn Sámuel „a folyamatosságot és szervességet, azaz a Kárpát-medencei zsidóság szinte töretlen középkori jelenlétét kívánta bizonyítani”.85 Schweitzerhez hasonlóan Komoróczy Géza a kazárelmélet lényegét úgyszintén a magyar zsidó múlt folyamatosságának mítoszában látta, ám míg Schweitzer ezt a középkorra korlátozta, Komoróczy szerint Kohn Sámuel, illetve a „XIX. század végi zsidó történetírás” a „zsidó-magyar együttélés ezeréves folyamatosságáról” kívánta meggyőzni önnönmagát és olvasóit.86 Ezeréves folyamatosságról, mint láttuk, Kohn Sámuel nem beszélt, ismereteim szerint más zsidó történész sem, bár az igaz, hogy a gondolat, mint látni fogjuk, a publicisztikában oly79 Katzburg, N: Hungarian Jewish Historiography i. m. 221-222; Uő: A magyar-zsidó történetírás problémája. Miért nem volt magyar Dubnov, zsidó Szekfu? MTA Judaisztikai Kutatócsoport. Értesítő (1995: 12. sz.) 3-5. 80 Gonda László-. A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég Kiadó, Bp. 1992. 13-14. 81 Litván György: Előszó. In: Uo. 9. 82 Prepuk A.: A zsidóság a Millenniumon i. m. 93. 83 Kohn SA zsidók története Magyarországon i. m. X-XI. 84 „Ezekkel a történeti toposzokkal Kohnnak egyetlen célja volt, nevezetesen annak bizonyítása, hogy magyarországi zsidók nem léteznek, hanem csak zsidó magyarok, még pontosabban: izraelita vallású magyarok.” Gyurgyák J: A zsidókérdés Magyarországon i. m. 227. 86 Schweitzer G.: A magyarországi zsidó történetírás önképe i. m. 64-65. 86 Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon. I—II. Kalligram, Pozsony 2012.1. 61.
