Századok – 2016

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre

648

KON RÁD MIKLÓS

Az emancipáció ideje után a gondolat a tiszaeszlári vérvád kirobbanását követően bukkant fel újra. A jeles pedagógiai író, Zsengeri Samu szerkesztésében 1882 elejétől megjelenő Szombati Újság egyik szeptemberi cikkének álnéven író szerzője, aki az izraelita vallású magyarok nemzetiségként való meghatározása ellen érvelt, hitsorsosai azonos származását kénytelen-kelletlen elismerte, de rögvest hozzátette: „azon általán elismert tény” sem hagyható figyelmen kívül, miszerint az Ázsiából jövő magyarokkal együtt zsidók is részt vettek a honfoglalásban, „mi bizonyos tekintetben a magyarokkal való származási közösségük - de határozottan az azokkal való érdek és érzületsolidaritásuk mellett tanúskodik”.69 Egy decemberben megjelent, az antiszemitizmust a zsidók nemes jellemének bemutatásával lefegyverezni igyekvő röpiratban a kilétére nézve ismeretlen Füredi Béla egy ennél is kurtább utalással járult hozzá az elmélet előtörténetéhez. „Az ősrégi tiszta, gyökeres magyar”, vélte Füredi, „nem is lehet meg zsidaja nélkül, kit ő maga is behozott magával Ázsiából.”70 Az antiszemitizmus ellen ez időben napvilágot látott írások közül átfogó igényű vitairatával kiemelkedő Acsády Ignác szintén nem bonyolódott részletekbe: „Midőn Árpád magyarjai ide bejöttek, jöttek velük zsidók is, kik már rég itt lakó zsidókat találtak”, a zsidókat nem lehetett tehát Jött-ment” bevándorlóknak tekinteni. Az Egyenlőségbe ebben az időszakban gyakran író újságíró-történész nem állította, hogy Magyarország jelenkori zsidó népessége e kazár zsidók ivadéka, de mondanivalója lényegén ez — megítélése szerint — mit sem gyengített, hiszen a nem zsidó magyarok közül szintén vajmi kevesen mondhatták magukat Árpád seregei leszármazottainak: „A mint a mai magyar — bárkitől származik is — az előbbi emberöltők utódjaképpen emelhet igényt a magyar földre, úgy a zsidó vallású magyarság is ép oly joggal hivatkozhatik honpolgárságának igazolásánál arra, hogy a magyar állam lakosságának egyik eleme zsidó volt minden időben.”71

A „zsidó”, vagyis zsidó hitű honfoglalók e szerzőknél állításként közölt hipotézise két, korukban vitathatatlan ténynek tekintett történeti esemény logikus összefonásából eredt. De administrando imperio című művének 39. fejezetében Bíborbanszületett Kónszantinosz bizánci császár azt állította, hogy a kazár kagán ellen fellázadt, a kazárok nemzetségéből származó kabarok egy része a besenyőországi türkökhöz, azaz az etelközi magyarokhoz csatlakozott.72 Az európai kultúrkörben Johannes Meursius kiadása révén a 17. század eleje óta ismert mű magyar vonatkozású, a magyar őstörténet máig kikerülhetetlen forrásának tekintett részeit Kéri Borgia Ferenc már 1739-ben közzétette; a kabarnak nevezett, kazár vagy kazáriai törzseknek a 9. század elejére-közepére tehető csatlakozása a magyarokhoz ma sem vitatott.73 A történetírás a 19. század-69 Benedictus: A hazai zsidók nemzetiségi elve. Szombati Újság, 1882. szeptember 9. 292. A Szombati Újság 1883 júliusáig jelent meg.

70 Füredi Béla: A zsidó. Bertalanfly József Könyvnyomdája, Szombathely 1882. 4. A szerző nem azonos a színész, majd színigazgató, 1882-ben még csupán 14 éves Füredi Bélával.

71 Acsády Ignác: Zsidó és nemzsidó magyarok az emanczipáczió után. Nyomatott Weiszmann Testvéreknél, Bp. 1883. 5-6., 9.

72 A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula - Szilágyi Sándor. MTA, Bp. 1900. 124.

73 Kristó Gyula: Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Kossuth Könyvkiadó, h. n. 1996. 54-57.; Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet. Balassi Kiadó, Bp. 2007. 43.