Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
642 KONRÁD MIKLÓS elkísérték.47 A kazárelmélet kifejtését, a benne rejlő ideológiai potenciál teljes kiaknázását azonban Kohn Sámuel végezte el. Az elméletre visszatérünk, itt az általa kínált magyarázatra szorítkozunk. Zsidó hitű magyar vagy kabar honfoglaló társaik, illetve azok leszármazottai iránt a honfoglaló magyarok, az Árpád-házi királyok, illetve a „külföldi befolyás” dacára a zsidókkal Nagy Lajos általi kiűzetésükig „többnyire még az ősrégi barátságos, benső viszonyában élő nép egyszerű fiai azért nem tápláltak ellenséges érzelmeket, mert az amúgy is csak némi külsőségre szorítkozó vallási hitükön kívül tőlük semmiben, így például nyelvükben sem különböztek. Mindnyájan egyazon nemzet azonos jogokat élvező, „a közös múlton, közös származáson s nyelven, közös sorson s érdeken kívül még a sógorság kötelékei” által is „szorosan” egybefűzött tagjait alkották. Kohn logikája kikezdhetetlen: mivel a honfoglaló magyarok közt „aránylag szép számmal voltak zsidóhitűek”, a (részben zsidó hitű) magyarok nem lehettek antiszemiták.48 Az 1880-as évek első felének antiszemita válsága után a magyar nemzet zsidók iránti unikális jóindulatának tézise a millennium idején jelent meg újra, annál erőteljesebben, mivel a zsidó vallás törvényes recepciója és a millennium egybeesése a magyar-zsidó szimbiózis magától adódó szimbólumaként kínálkozott. Az ismételten bizonygatott, a neológ sajtó mellett ekkor az ortodox zsidó lapokban is hangoztatott tétel49 gazdagításához érdemben Blau Lajos, az Országos Rabbiképző Intézet tanára járult hozzá, aki az általa szerkesztett Magyar-Zsidó Szemlében közölt cikkében a magyarok zsidók iránti jóindulatát a közös honalapítás mellett a magyar nemzetnek a jog és szabadság eszméi iránti „törhetetlen” ragaszkodása megnyilvánulásaként, óhatatlan velejárójaként mutatta be.50 A tézis soron következő nagy ívű és tudományos igényű, vagyis a nemzeti múlt cáfolhatatlannak bemutatott tényeire apelláló előadása Venetianer Lajos 1922-ben megjelent művében található. Kohn Sámuellel ellentétben a Rabbiképző vezérlőbizottságában is helyet foglaló újpesti rabbi a magyar zsidóság történetét a honfoglalástól az első világháború kitöréséig tárgyaló könyvét bevallottan apologetikus céllal, a forradalmak alatt és után kitörő antiszemitizmus hatására írta.51 A magyar zsidóknak ugyan a mohácsi vészig „sem volt 47 Löw Lipót: Az Isten feloldá bilincseimet! Horniba, tartatott az egyenjogosítás ünneplésére a szegedi zsinagógában, 1868. évi januárhó 4-én. In: Uő: Zsinagógái beszédek. Kiadta Traub B., Szeged 1870. 256. 48 Kohn S.: A zsidók története Magyarországon i. m. 25., 32-33., 41., 128., 144. 49 Lázár Béla: A magyar zsidóság és a millennium. Egyenlőség, 1896. január 3. 5.; Mehr Miksa: Millennium. Zsidó Híradó, 1896. január 2. 2.; Prepuk Anikó: A zsidóság a Millenniumon. Századvég. Új folyam 5. (2000: 17. sz.) 94., 96. 50 [Blau Lajos:] Ezer év. Magyar-Zsidó Szemle 13. (1896) 193-195. 51 Amint arról Venetianer könyve előszavában beszámolt, műve megírására az antiszemitizmus ellen 1919 decemberében alakult Magyar Zsidók Országos Szövetségének elnöke, Polnay Jenő kérte fel. A szerző és a szövetség elnökségének megegyezése szerint a műnek „a hazai művelt nagyközönség felvilágosítását kellett szolgálnia a magyar zsidók történetéből folyó tanulságokkal”. A szövetség, amelynek jóváhagyását a belügyminisztérium 1921 derekán megtagadta, megszűnt, de a könyvet Venetianer megírta és 1922-ben kiadásra bocsátotta. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig. Különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére. Fővárosi Nyomda Részvénytársaság, Bp. 1922. 5-6.
