Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 615 ző azt állítja, hogy a bécsi kormányzat magyarországi politikája megváltozott, s „ma már olly jó színben van a magyar mind nemzetiségre, mind alkotványra nézve, ha e színt azon haloványsággal és fekete sárgasággal hasonlítjuk össze, mellyben 17-18 év előtt sínylődött, hogy valóban kétségbe esésre nincs vagy legalább nem volna ok, ha nemzeti testünk ezen normális visszatérésébül az egészséghez éretlen kisérletekkel és tapintatlan rögtönzésekkel ki nem zavartatnék”.161 Széchenyi azt fejtegeti, hogy Wesselényi és „iskolája” a változást nem veszi tudomásul, ezt republikánus szempontok által motivált gondolkodásnak minősíti, s a következőkkel írja körül: „tudom én méltányolni azon féltékenységet és repuhlicanus óvatoskodást, mellyel Wesselényi el vala telve, mert hiszen alkotványos nemzetnek egyáltaljában soha nem lehet mottója a határtalan bizalom, meg a semmibe nem avatkozni akarás”. (Kiemelés - V J.) De a birodalmi kormánnyal való kapcsolatokban ő mégsem a kritikai szempontokat, hanem a bizalmat tekinti célravezetőnek, ezzel kifejezve nemcsak a valóságot, hanem saját reményeit is. Vagyis az „engesztelő, felvilágosító, egymást erkölcsileg meggyőző eljárást” tartaná hasznosnak, az „elkedvetlenítőt, ingerlőt” viszont kifejezetten károsnak.162 Széchenyi azt is leírja, hogy a józan politikai gyakorlat másrészről számol azzal a bonyolult közjogi viszonnyal is, mely Magyarországot Ausztriához kapcsolja. Hangsúlyt helyez arra a tényre, hogy „alkotmányos országa — (a külföld hiedelme szerint tartománya!) — vagyunk egy alkotványnélküli absolut közbirodalomnak” (kiemelés - V J.), amivel a liberális ellenzék 1847-ig kellő mértékben valóban nem számolt.163 És úgy gondolja, hogy ebben a körben „a politika szövevényes mezején”, különösen ha a fokozatos átalakulás ugyancsak bonyolult formuláját is ideszámítjuk, nagyon átgondolt reformeljárásra van szükség, és ennek középpontjába a többször emlegetett Klugheit fogalmát állítaná, melynek magyar megfelelőjéül az ildomos kifejezést ajánlja.164 Ezzel összefüggésben aztán egy újabb politikai fogalmat vezet be: „nincs tán a földtekén bokrosabb, mint körülményeink közt a valóban hasznos polgár szerepét, kivált egy kissé tágabb s felsőbb körökben eljátszani”.165 (Kiemelés - V J.) A hasznos polgár működésével összefüggésben szól saját, a fejedelmi udvarral együttműködő reformer szerepéről: úgy fogalmaz, hogy itt van az „őszinte kibékülésnek, egyetértésnek s együttmunkálkodásnak ideje: azt hiszem, tán én lehetek [...] azon kiábrándult felfogásnak [...] alkusza, megkedveltetője; [...] hogy Magyarország csak úgy lehet legboldogabb, ha udvarával legbarátságosb viszonyban áll”. (Kiemelés - V J.) A barátságos viszony feltételéül szabná a magyar alkotmányosság elismerését csakúgy, mint hogy „a magyar nem önálló, nőtlen, de házas, és ekkép [...] belé kell magát gondolnia és ildomosán belé is illesztenie azon nemzetek családi körébe, mellyek a közbirodalmat képezik [...]; minthogy az, mi van s mi létezik, nem kiván megmutatást, mert e nél161 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 292. 162 Uo. 292-297. 163 Uo. 307. 164 Uo. 306. 165 Uo. 309.
