Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
608 VELIKY JÁNOS kölcsi legfőbb birói hatalmat”.124 Január 29-i cikkében viszont magasabb szintre emelte az eszmecsere színvonalát, s „political hitágazatokról”, a reformgondolkodás általános irányairól kezdett értekezni. Magát a „békés átalakulás” barátjaként mutatta be, s afelől sem hagyott kétséget, hogy az átalakulást a létező keretekben képzeli el, más szóval és világosabban, nem támadott a nemességre, s hangoztatta, hogy a változások kiformálása a rendies keretek között, megfogalmazásával élve, „csak a létező aristocratiai formák közt történhetik”.125 De Széchenyi politikai irányvonalát illetően tanácstalanságról számolt be, miután — úgy látszik — nem tudta világosan eldönteni, hogy, mint kifejezte, „a nemes grófban Montmorency-t vagy egy Condorcet-et tiszteljünk-e”, kormánypártit vagy a forradalom barátját, hiszen a gróf továbbra is A Kelet népe-vitát folytatja, s az ott kibontakozott irányzatok között ingadozik.126 Kossuth tehát nagyon hamar korszerű politikai teret jelölt ki az eszmecsere számára. Kifejtette, hogy a közelmúlt vitáit Széchenyi Akadémiai beszéde indította el, mely „nyilvánosan mondott beszéd” volt, s mint ilyen, „azon pillanattól, mellyben kimondatott, a közönség tulajdona”, így a közvélemény fórumai megvitathatják. Jelzi, „valóban szólott is minden helybeli political lap, ahány csak van; szólott egyik magasztalólag, a másik szappanbuborékos örömmel kiáltva, hogy azon hatalmas beszéd a Pesti Hirlapot s annak egész pártját egyenesen megölte, meggyilkolta, és mit tudom én, mivé nem tette; s a nemes grófnak mindezek ellen legkisebb ellenvetése sem volt”.127 Kossuth tehát most egy mozdulattal Közvélemény című, politikai irányvonalakat kijelölő cikkében új politikai térre terelte az eszmecserét, vagyis működtette Magyarországon annak rendje és módja szerint az új, polgári nyilvánosságot. Végeredményben a közvélemény funkcióját illetően véleményük abban a tekintetben tér el, hogy Kossuth a közvéleménytől a nyilvánosságban aktivitást várna el, míg Széchenyi — mint már utaltunk rá — csupán végső, legitimáló szerepbe helyezné. Kossuth Jeremy Bentham demokrata szellemű megfogalmazására hivatkozik: „Ha a törvényhozó nem tartja is jónak a sokaság véleményét, - respectálja, mivel erős. Ha vele nincs, úgy ellene van; ha leghatalmasabb szövetsége nem, úgy legrettentőbb ellensége”.128 Ebben a beállításban és a természetjogi érvelést erősen használva határozza meg a Pesti Hírlap szerkesztője lapjának beköszöntőjében a közvéleménnyel párhuzamos közérdek fogalmát. Ellenkező irányból indul el, mint Széchenyi: „Ismerni kell tehát a nemzetnek előbb önmagát és ismernie szükségeit; aztán megvitatni czélt és eszközöket, dolgot és módot minden oldalról, s ha ekkor elkövetkezik a törvényhozás ideje, áldásdús leend mindenik törvény, mert egy-egy socialis meggyőződést mondott ki.”129 124 Pesti Hírlap, 1843. január 12. Lásd a természetjogról: Carl Rotteck: Lehrbuch des Vernunftrechts und der Staatwissenschaften. Stuttgart 1830., illetve Benczúr János: A szabadság és társadalmi rend elméletei. Pest 1848. 125 Pesti Hírlap, 1843. január 29. 126 Uo. 127 Uo. 128 Pesti Hírlap, 1843. február 2. 129 Szabad Gy.: Kossuth politikai pályája i. m. 50.
