Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
606 VELIKY JÁNOS szággyűlési követválasztások idején Jurátusok” már a ’30-as évek elejétől kezdve rendszeresen összegyűltek s fáklyásmenetekkel köszöntöttek vagy ítéltek el egy-egy ismert politikust.114 Növekvő számú értelmiségi személyek esetleg egyházi vagy világi főrangúak mellett kaphattak titkári vagy könyvtárosi állást, de ez a lehetőség meglehetősen szűknek bizonyult.115 Állami hivatalokba, például a Budán működő Helytartótanácsba a bejutás lehetősége szinte elképzelhetetlen volt különböző korlátozások miatt, például a Mária Terézia által hozott rendelkezés következtében, mely vallási tekintetben alkalmazott megkülönböztetést a római katolikusok javára. Berzeviczy Gergely sorsa jól mutatja e nehézségeket, akinek családi kapcsolatai ellenére hallatlan nehézségekbe ütközött bejutni az említett kollegiális testületbe.116 Az értelmiségiek közül sokan, fogalmazhatnánk úgy, hogy a „felesleges emberek”, megélhetés hiányában Pest-Budára húzódtak, s főként liberális ellenzéki politikusok köré tömörültek. Erről a jelenségről szólva Kossuth az arisztokrácia rendies zajongását kritizálta, míg Széchenyi főként a fiatal értelmiségiek politikai-ideológiai tartalmú mozgolódására tekintett bizalmatlanul, miközben mindketten rámutattak a viselkedés civilizálatlanságára. Széchenyi a körében működő személyek közéleti pozícióját a nagy politikai rendszerek segítségével írja le: „milyen elveket hord keblében”, „vájjon aristocrat, democrat vagy republican-e valaki, s in ultima analysi, például ezer évre előre gondolkozik”, vagy „minden fékek és kötelékek teljes tágítása sőt szétbontása vagy más szavakkal: anarchiá”-ig kíván haladni.117 (Kiemelés - V J.) A „Pesti Hírlap-kör” politikai működésével összefüggésben pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy „indirect fenyegetés, terrorismus és effélék által bizony soha nem lép ki nyomorult honunk nemcsak aljas, de naprul napra aggasztóbb létébül”.118 Majd ismételten kitér a Kossuth újságjának lapjain olvasható „felsőbbség”-kritikára, melyet különösen rossz néven vesz, és leszögezi, hogy nem található „a haza tág terén két individuum, ki olly rövid idő alatt olly állhatatossággal, »megint és megint szünetlen« dolgozott volna minden felsőbbségnek lealacsonyítására, vagy legalább gyanússá tételére, és ekképp mindennek sarkábul döntésére, mint éppen a Pesti Hírlap szerkesztője és újdonságainak írója”, s kifejti, hogy ő a közpolitika alakító elemei között valamiféle egyensúly megtartását tekintené célszerűnek. Ebben az egyensúlyi rendszerben a „nép-souverainitás” elve szerinti sokaságnak ő is elismeri perdöntő szerepét, ám csak akkor, ha az óvakodik a túlzásoktól, és a műveltséggel, tájékozódni tudással rendelkező „kiábrándultak tanácsát fogadni hajlandó”. A pesti színházi nyilvánosságban megjelenő véleményekről bizony felette ironikus hangsúllyal értekezik, összehasonlítást tesz a párizsi színházak hasonló fórumaival, s arra a következtetésre jut, hogy Pesten „a souverain »nép« szájába még igen illő volna a pép”.119 114 Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Bp. 1983. 115 Vörös Károly: A modern értelmiség kezdetei Magyarországon. Valóság 18. (1975: 10. sz.) 1-18. 116 Kosáry D.: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon i. m. 321-323. 117 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 251-252. 118 Uo. 253. 119 Uo. 262.
