Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 593 látni nem akar, tagadhatja, hogy valóban már jól elkészült a forradalmi anyag, s előbb gyulladásba lobbanhat az egész, mint akárki gondolhatná is, ha nem találtatik rögtön mód, a szenvedelem és gyűlölet magvát kiirtani vagy legalább paralysálni előbb, mintsem késő volna.”44 A „Pesti Hírlap szerkesztője és iskolája” azáltal, hogy felkorbácsolja a tömeg érzelmeit, a politika tényezőjévé teszi azt, így követi el a legnagyobb hibát.45 Igen élénk színekkel jellemzi e csoport működését: Kossuth csoportja „duflázza [...] a dosist, szúr, virgáz, gyanúsít, lealacsonyít”,46 máshol viszont már az ideológiai pozíciót is megjelöli, amikor „lamennais-i” módszereket47 emleget. A műveletlen tömeg bevonása a politikai közélet döntési fórumaiba s „korbácsolási módszerrel” önálló tényezővé emelése Széchenyi szerint megzavarja a változási „systema” nyugodt kereteit, így majd a formátlan tömeggel már „senki a világon nem boldogulhat többé”; meg is kérdezi, hogy „vájjon a felingerlett, felbőszült, szenvedélyektől vakká lett sokaság ugyan jobb-e, több-e a vadállatnál?”48 Az ideológiai vonásokkal is körülírt csoport működését oly mértékben károsnak tekinti, hogy kijelenti, most ismételten fellép ellene, ám nem kerülheti ki azt a két évvel korábban a közéleti vitákban feltűnt megállapítást, hogy programja tartalmi tekintetben alig különbözik Kossuthétól. Korábban, A Kelet «epe-vitában ezt az ellentmondást úgy oldotta fel, hogy elsősorban Kossuth modorát kifogásolta, ami azonban akkor sem volt elég meggyőző. Erre, illetve a modor és a tartalom világos megkülönböztetésének a jelentőségére egykor Dessewffy Aurél is felhívta a figyelmét, azzal a megjegyzéssel, hogy Széchenyi a modor bírálatára azért helyezett oly nagy hangsúlyt, mert a program tartalmával nem akart szembefordulni. A Kelet «epe-vitában így fogalmazott: „Van egy más gyengéje a nemes gróf állásának. O elvállalja az elveket, miknek a Hírlap hódol; helyesli az irányt, mellyet követ, s így kénytelen minden különbséget önmaga s a Hírlap közt annak modor- és taktika-beli hiányaira visszavezetni”.49 Kedvelt fogalmát Széchenyi most is előveszi, és hangsúlyozza, hogy számos fontos, a feudális világ haladást gátló tényezőinek megítélésében nézetazonosság létezik közte és Kossuthék között: „mennyi már megnyert gyümölcs vész illyféle feudális maradványok által el”, fejtegeti, s arra a következtetésre jut, hogy az ellenoldalon „mi az elveket illeti, nemcsak legkisebb kárhozatos nincs, sőt ezek egyenesen ollyasok, mik minden becsületes és józan kebelben okvetlen kénytelenek legőszintébb sympathiát gerjeszteni”.50 Korábbi véleményét a Garatban most annyiban megváltoztatja, hogy már nem csupán Kossuth „modorát” kifogásolja, de részben a reformelképzelések tartalmát illetően is eltéréseket jelöl meg. Politikai pozícióját a következőképpen vázolja: „csakugyan megint a régi eredményre jövök és szinte megint azt, mit mondtam, hogy t.i. a Pesti Hírlap szerkesztője- és társainak szinte minden elveivel — tehát csak ke-44 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 79. 45 Uo. 83. 46 Uo. 80. 47 Uo. 84. 48 Uo. 82-83. 49 Dessewffy Aurél: X.Y.Z. könyv. Pest 1841. 42. 50 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 91-92.
