Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
590 VELIKY JÁNOS maga előtt el nem titkolható szükségeinek lehető legtökéltesb kipótolhatása”.29 A folyamatos haladást összekapcsolja az emberi minőséggel: „nem illy lelketlen mozdulatlanságra van teremtve az ember, sem nem öröki álomra s álmodásra, mellybül felébredés nincs, hanem egyedül azon haladási, azon soha nyugvásra nem lankadó előmeneteli szellemben, mellyet Isten önte keblébe, lelheti földi üdvét”.30 Tehát „Minél nagyobb haladásban van, annál boldogabb; - s minél több jár el ebben jó sikerrel, annál boldogabb az egyes polgárok összvege is, a nemzet. És ha ez igaz, hogy t.i. a munka és szorgalom — mi csak szavakkal más, de magában nem egyéb, az ember szünetleni küzdelme az anyaggal — alkotják egyesnek, mint nemzetnek egyedüli biztos és tartós boldogsági alapját, és ekkép egyedül szünetleni előmenetelben lelheti az ember megelégedését némileg”.31 (Kiemelés - V J.) A reformokat a haszonelvűség szellemében kellene kiformálni, hangzik Széchenyi javaslata már jó egy évtizede. Az egyén boldogulása érdekében szabadon munkálkodhat, a polgárok szabad tevékenységét liberális elvek szabályozzák, ami szerint mindenki kifejtheti „anyagi és lelki tehetségeit”, „feltéve, más sajátjának megsértése nélkül”. (Kiemelés - V J.) Több helyen olvasható, hogy „nem ajándék vagy embertársa megfosztása teszi az embert boldoggá, hanem egyedül azon szabad kör, mellyben testi lelki bilincs nélkül szabadon munkálhat anyagi és szellemi vágyainak kifejtésén”.32 Végül is az látható, hogy Széchenyi a társadalom boldogulását (a haladást) a haszonelvűség szellemében az egyén szabad tevékenységéből bontakoztatja ki, melyet csak mások szabadsága korlátozhat. Láthatóak azonban álláspontjának világos határai is azokban a fejtegetésekben, melyek az engedőleges örökváltság vitájában a jobbágyság telki földre vonatkozó jogainak a körülírása kapcsán33 fogalmazódtak meg. Miközben Kossuthék a jobbágyok számára egyre kedvezőbb megoldások irányába haladnak, ő a kölcsönös „érdekkímélet” hangoztatásával az arisztokrácia érdekeit is az asztalra teszi, s a „Pesti Hírlap et Co.” működését úgy írja le, mint amely a „sajátnak megtámadását” vonja maga után. Kossuth körét társadalmi feszültség keltésével vádolja meg, mondván, ennek a körnek köszönhetően „nemcsak étvágyat kapott a kész vagyonra az alantibb osztály, de prófétádul izgatva s rátanítva, hogy mindaz, mit érette tettek, nem volt ajándék, hanem egyedül bitorlóit sajátjának visszaadása, s hogy ő nem szorul engedményre, de jogokat követelhet, azon eszmére is hevült, miszerint minden birtokot, minden vagyont bitorlottnak, sőt egyenesen tőle elraboltnak kezd tekinteni már”.34 Mindannyiszor visszatér a haladást korlátozó, illetve azt túlfeszítő felfogás bírálatára, és igyekszik középen helyet foglalni. Körvonalazza a saját politi29 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 58. 30 Uo. 59. 31 Uo. 61-62. 32 Uo. 69. 33 Varga János: A telektulajdon a feudalizmus utolsó századaiban. Történelmi Szemle 7. (1964: 2. sz.) 378-388.; Uő: A jobbágyi foldbirtoklás típusai és problémái, 1767-1849. Bp. 1967; Orosz István: Széchenyi és a jobbágykérdés. Agrártörténeti Szemle 4. (1962: 1-2. sz.) 52-94.; Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás. Századok 86. (1952: 3-4. sz.) 509-592. 34 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 69.,78.
