Századok – 2016
2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században. I. Rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás
késő középkori egyházi birtokigazgatás szerkezetének megismeréséhez. Ha ehhez hozzávesszük a már publikált püspöki urbáriumot és a káptalan 1495-1534 közötti, ugyancsak kiadott számadáskönyvét, a kutatás egészen kivételes lehetőségekhez jut. Akadnak persze egyedi, amolyan „sorból kilógó” dokumentumok is. Találunk például szövegszerű utalást 1459 tavaszáról az előző évi nyári országgyűlés rendelkezéseire a kamarahaszna beszedésével és az az alóli mentességgel kapcsolatban (120. oklevél, s itt kell megjegyezni, hogy az egyébként alapos forráskiadványban itt kimaradt a korábbi teljes szövegű kiadás feltüntetése: Decreta Regni Hungáriáé 1458-1490. Francisci Döry collectionem manustriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. [Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 19.] Budapest, 1989. 93.). Egyébiránt a kamara haszna szedésével vagy éppen tizedbérlettel összefüggésben több oklevél is szerepel a kötetben, így gazdaságtörténeti szempontból sem érdektelen a kiadvány. Régi vád a magyarországi középkorkutatással szemben, hogy túlontúl birtok- és „hivatal”-központú, s az emberről keveset mond. Nem feledve e korholások képtelenségének forrástani hiányosságait, jelen kötetnél érdemes utalni arra, hogy Unyomi Miklós veszprémi és sümegi várnagy, alispán pályáján keresztül feltárul egy klasszikus egyházi, régióbéli familiáris pályaképe, ráadásul a korban átlagosan vizsgálható szintnél jobban. E Miklós működésére csupán ebben a kötetben — nem számolva a teljes középkori forrásanyagot bemutató internetes adatbázist és az ottani „adatokat” — fél tucatnál is több szöveget találunk. Egyáltalában: a püspöki aula késő középkori képe és alakulása ezen kötet alapján is vizsgálható. Látszik, mikor és milyen mértékben hozott változást egy új püspök érkezése, illetőleg milyen mértékben voltak személyre szabottak a feladatok. Végezetül, minthogy több tucatnyi püspöki/káptalani birtokról van szó, nem mehetünk el amellett, hogy az egyes érintett települések történetét kutatók is haszonnal forgathatják a kötetet: birtokfelosztásra/leírásra, malomhelyek tisztázására éppúgy akadunk benne, mint társadalomtörténeti vizsgálatokra alkalmas névsorokra. A recenzensnek összegzésül egy fel nem tett, de minden Olvasó által várt kérdésre kell egyenes választ adnia: jó könyvet tart-e a kezében, avagy nem? Nos, a ’Monumenta Ecclesiae Vesprimiensis’ esetében válaszadáskor hezitálásra nincs okunk. Jó és hasznos könyvvel gyarapodott a magyarországi középkorkutatás, s csak remélhető, hogy a megkezdett forráskiadó sorozat belátható időn belül, hasonló színvonalú kötetekkel, eljut az 1526-os esztendőig, de talán az sem ördögtől való óhaj, ha azt mondom, talán tovább is. TÖRTÉNETI IRODALOM 519 Horváth Richárd C. Tóth Norbert AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN A 15. SZÁZADBAN I. Rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás (Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inqirendam 7.) Magyar Tudományos Akadémia-Hadtörténeti Intézet és Múzeum-Szegedi Tudományegyetem-Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Magyar Medievisztikai Kutatócsoportja, Budapest, 2015. 198 o. Jelen kötet egy háromrészes sorozat első darabja, amely a középkori Magyar Királyság legjelentősebb kanonoki testületé, az esztergomi székeskáptalan 15. századi históriájába nyújt bepillantást. A széria ehelyütt ismertetésre kerülő első része a kanonoki közösség 15. század közepi személyi összetételéről nyújt plasztikus, az egyházi középrétegről a korábbi szakirodalomban felvázolttól számos ponton jelentősen eltérő képet. Az időközben megjelent második rész (C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században. II. Rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája”. Budapest, 2015.) az ismert, azonban mélyebben sohasem vizsgált (a 15. század elejétől egészen 1840-ig elhúzódó) sasadi tizedper 15. századi eseményeinek komplex elemzését, valamint a testület által összeállított perre vonatkozó „krónika” kritikai kiadását tartalmazza. Az utolsó, 2016-ban publikálni tervezett rész pedig a korszakkal és a témakörrel foglalkozó kutatók által gyakran „forgatott”, 1397-re datált esztergomi egyházlátogatási jegyzőkönyv (canonica
