Századok – 2016
2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mesterházy Károly: Die Archeologie der frühen Ungarn. Chronologie, Technologie und Methodik
502 TÖRTÉNETI IRODALOM Byzantino-Slavica 1961. 55., Mesterházy K. Communicationes Arch.Hung. 2000.219). A következő leletpár a birkái 550. sír szíjvége, melyet a benepusztai öv szíjvégével rokonit. A rokonság csakugyan fennáll, de az összekötő elem nem a magyar, hanem mindkét esetben a Karoling eredet (E.Wamers. Torsten Capelle Festschrift 2005. 303-313). A harmadik magyar vonatkozású birkái sírlelet egy bronzveretes öv és tarsoly az 1074. sírból. A bronz veretek egy része valóban rokon a hazai öweretekkel, másik részük azonban olyan romlott mintázatú, amilyen a Kárpát-medencében eddig nem fordult elő. A keleti eredet valószínűbb, mint a magyarországi. Hasonlóképpen a birkái 1125b sír íjtegez függesztője sem feltétlenül magyarországi eredetű. Birka városának védelmi létesítményei közt egy csarnok jellegű épületet is feltártak, amely a helyőrség lakhelye volt. A benne talált leletek közt tegezfüggesztő vaspántok és nyílhegyek voltak. Ezek ugyan nem azonosak a magyar tegez megfelelő szerelékeivel, de azt bizonyítják,hogy íjászok is voltak a legénységben. A szerzőnő ezeket is a magyarokhoz kapcsolja. A Birkán kívüli magyar jellegű leletek közt említi a Várby-i kincsleletet, amelyben egy szíjvégen a nagyőszi szíjvég mintájához nagyon közeli indás-palmettás díszítés látható. Erre a rokonságra már 1935-ben felhívta a figyelmet Fettich N., de magyar eredetét nem említette, minthogy csak a minta szerkesztése hasonló, a kivitel bizonyosan nem magyar. Fettich neve említetlen marad a dolgozatban. A szerzőnő ezekre az adatokra építve jelentősebb magyar-viking kapcsolatokat rekonstruál. Azonban helyesebb lenne csupán sztyeppéi kapcsolatokról beszélni a birkái garnizon életében. A következő egység előadói a honfoglalás kori emlékek időrendi viszonyaival foglalkoztak. Langó Péter (49-66.) és Prohászka Péter (67-87.) egyaránt a bizánci pénzek szerepét vizsgálták a 10. századi anyagban. Langó elsősorban a történeti értékelés szempontjait tartotta fontosnak, Prohászka pedig a numizmatikusok által követett metódust, a pénzforgalmat elemezte a pénzek kibocsátóinak sorrendjében. Langó a bizánci pénzek négy időrendi rétegét különböztette meg, ami a történeti forrásokból kirajzolódó kapcsolatokkal jól egybevethető. Viszont nem tudni, végül is mivel azonosítja a szláv rabszolgák eladási helyeként említett K.r.h várost, mert a 39. jegyzetben Kherszont, máshol (60.1) Kereset nevezi meg . Prohászka P dolgozata magyarul is olvasható a Kovács László tiszteletére kiadott kötetben (A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. szerk. Révész L. - Wolf M. Szeged 2013. 471-491.). Nemcsak az aranypénzek, a szoliduszok forgalmát vizsgálta, hanem a kis értékű rézpénzekét is, hiszen a mindennapi forgalomban ezeket használták. Ó is a pénzforgalom hullámzását figyeli meg , amelynek több csúcspontja látható az érmék számának növekedése szerint. Ugyan akkor a finomabb bontás arra a jelenségre is felhívja a figyelmet, hogy a történeti források által békésnek mutatkozó, így a zavartalan kereskedelem időszaka a 10. század elején a pénzforgalom szempontjából negatívnak mondható. A kötet magyar szakemberek számára legtöbb újdonsággal szolgáló tanulmányát Gabriel Fusek írta (89-112.). A nyitrai Sindolka határrészben feltárt két köznépi temető elemzését mutatta be, de olyan új módszerrel, amit a magyar régészetben alig alkalmaznak, vagy nem is találkozunk vele. A két temető csak 30 méterre van egymástól. A kisebbik temetőt teljesen sikerült feltárni, ebben nem volt a sírleletek közt pénz. A másik temető jelentős része a feltárást megelőzően elpusztult. Ebben több sírban is találtak 11. századi pénzeket. A nagyobbik temetőmaradvány hagyományos, a régészeti leletek tipológiáján alapuló elemzését már korábban elvégezte a szerző (Slovenska Arch. 1998. 71-118). Most a korrespondencia-analízissel és szériádéval kísérletezik. Maguk az alkalmazott elméletek nincsenek leírva, az olvasónak előbb tájékozódnia kell mindkét módszer felhasználásának feltételeiről és folyamatáról. De ha átverekszi rajta magát, új távlatok nyílnak meg a temetkezések időrendjének elemzésében és a temető betelepítésének szakaszairól. Segítségével a korábban két nagy időrendi csoportba osztható nagyobb temetőrész hat időrendi szakaszra volt bontható. Az egy-egy időszakban történt elhalálozások jól körülhatárolható temetőrészekben jelentkeztek, melyeket a Szt. Istvántól Szt. Lászlóig terjedő pénzek konkrét időszakhoz kapcsoltak. Az időrenddel foglalkozó tanulmányok közé sorolták Nevizánszky Gábor Jiri Kostával közösen írt összefoglalását az 1926-ban és 1937-ben feltárt bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrokom, Sk) sírokról (113-143.). A magyar kutatók régi álma teljesült, amikor Nevizánszky Gábor jóvoltából elkészült a prágai Nemzeti Múzeumba került leletek feldolgozása (Slovenska Arch. 2009. 301-354). Az eredetileg szlovák nyelven megjelent részletes publikáció tömör változata most németül olvasható. Ugyan a leletek zöme Prágában van, egy részük azonban mégis Kassán maradt. A bécsi döntés után újra Magyarországhoz került Bodrogközben László Gyula ásatott 1941-ben, de ezt az anyagot Nevizánszky nem tárgyalja. így ma a leletek három ország három múzeumában találhatók meg. Számos, hiábavaló próbálkozás után Nevizánszky Gábornak sike
