Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Kertész Balázs: A 14. századi magyarországi krónika-szerkesztmények utóélete a késő középkorban
A 14. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI KRÓNIKASZERKESZTMÉNYEK UTÓÉLETE ... 499 ányával magyarázta, hogy Küküllei János munkájának elkészülte után egy évszázad telt el, mire Thuróczy Jánosnak köszönhetően új krónikaszintézis született.169 Ugyanakkor az okfejtésében a következőket is olvashatjuk: „A magyar múlt iránt kétségtelenül volt állandó érdeklődés, elsősorban a királyi udvarban, sőt, mint a gestaszerkesztmények másolatai mutatják, fokozatosan szerte az egész országban. Olvasó közönségben nem volt tehát hiány.”170 Kristó Gyula a középkori magyarországi történetírásról írt munkájában többször is hangsúlyozta a múlt iránti érdeklődés meglétét a 14—15. században,171 Veszprémy László pedig néhány évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy a korábban véltnél sokkal gazdagabb historiográfiai tradícióval és a fennmaradtaknál lényegesen több krónikakézirattal kell számolnunk.172 Az említett szerzőkkel egyetértve úgy gondolom, hogy mindaz, amit Anjou-kori krónikáink utóéletéről elmondhatunk, a késő középkorban egyre szélesebb körben jelentkező történeti érdeklődés szerves része és bizonysága. THE AFTERLIFE OF FOURTEENTH-CENTURY HUNGARIAN CHRONICLE REDACTIONS IN THE LATE MIDDLE AGES by Kertész Balázs (Summary) In the course of the fourteenth century two chronicle redactions were prepared in Hungary, which narrated the history of the Hungarians. The earlier redaction was made during the reign of Charles I (1301-1342), presumably in the Franciscan monastery at Buda, whence it is traditionally known as the the Minorite Chronicle of Buda. Opinions diverge in the scholarly literature as to whether it is the work of one single author or a compilation of several hands. Its text, which seems to have ended originally with the year 1333, has been maintained by four codices and an incunabulum. This group of texts is called the family of the Buda Chronicle, after the Chronica Hungarorum, which appeared in 1473 at Buda as the first book printed in Hungary. The other redaction was composed during the reign of Charles’s son and successor, Louis I (the Great, 1342-1382): its author-editor started to write the chronicle on 15 May 1358. His main source was the redaction from the period of Charles, which he interpolated with information about the eleventh and twelfth centuries, taken from one or more sources now lost. The text of this later redaction has been preserved by five manuscripts. This group is known as the family of the Illuminated Chronicle, after its earliest manuscript, the splendidly illustrated work ordered by king Louis I himself. Alongside the extant manuscripts, lost codices are also to he reckoned with. In the course of the fourteenth and fifteenth centuries other chronicles and compilations, more suited to everyday use, were made on the basis of the two early redactions. This certainly indicates a considerable need for brief historical works in that period. In the 1480s János Thuróczy, who knew both redactions, came forward with a new chronicle synthesis, which was twice printed in 1488, first at Brünn, and then at Augsburg. Chronicles were used in law and legal literacy, although in most cases it is impossible to establish which among the redactions was relied on. The Hungarian chronicle redactions were also known abroad. Witness to such knowledge are the Austrian Chronicle (Chronica Austriae) of Thomas Ebendorfer (1388-1464), Austrian theologian, historian and diplomat, or the German-language Hungarian chronicle written by the Carinthian parish priest, Jakob Unrest (tl500). 169 Mályusz E.: Királyi kancellária i. m. 103-105. 170 Mályusz E.: Királyi kancellária i. m. 106. 171 Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. passim. 172 Veszprémy L.: A Képes Krónika és Anonymus i. m. 595.
