Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Kertész Balázs: A 14. századi magyarországi krónika-szerkesztmények utóélete a késő középkorban
Kertész Balázs A 14. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI KRÓNIKASZERKESZTMÉNYEK UTÓÉLETE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN* Magyarországon a 14. században, az Anjou uralkodók idejében a korábbi historiográfiai hagyomány szerves folytatásaként két olyan krónikaszerkesztmény is született, amely a magyarok történetét beszéli el. A korábbi redakció I. Károly (1301-1342) uralkodása alatt, valószínűleg a ferencesek budai kolostorában készült, ezért Budai Minorita Krónikaként tartjuk számon. A szakirodalom nem egységes abban a kérdésben, hogy a mű egy vagy több szerzőnek tulajdonítható-e. Szövegét, amely eredeti formájában feltehetőleg az 1333. évig terjedt, négy kézirat és egy ősnyomtatvány tartotta fenn: az Acephalus kódex, a Sambucus-kódex, az 1473-ban kinyomtatott Budai Krónika, a Dubnici Krónika kódexe és a Vatikáni (Római) kódex. Ezt a szövegegyüttest az ősnyomtatvány után a Budai Krónika családjának nevezzük. A másik redakció összeállítására I. Károly fia, I. (Nagy) Lajos (1342-1382) uralkodása alatt került sor: szerzője-szerkesztője 1358. május 15-én kezdte el írni a krónikát. Fő forrása a Károlykori szerkesztmény volt, ennek előszavát új, jóval terjedelmesebb prológussal cserélte fel, majd a magyarok bibliai eredetét illetően a korábbi krónikával polemizálva azt szándékozott bizonyítani, hogy azok Noé fiai közül nem az apja által megátkozott Kámtól, hanem Jáfettől, az európai népek ősatyjától származnak. Ezen kívül egy vagy több, ma már nem ismert forrásból a 11-12. századra vonatkozó, többnyire hitelesnek tekinthető ismeretanyaggal interpolálta az alapszöveget - s ezzel felbecsülhetetlen értékű híranyagot mentett meg az utókor számára. Az I. Lajos-kori krónika szövegét öt kézirat őrzi: a Képes Krónika kódexe, a Csepregi-kódex 18. századi másolata, a Teleki- (más néven Nagyenyedi) kódex, a Thuróczy-kódex és a Béldi-kódex. Ez a szövegegyüttes alkotja a Képes Krónika családját. A szöveghagyomány sajátosságai miatt kérdéses, hogy ez a redakció eredetileg meddig terjedt (lásd a kéziratok ismertetését). Míg a Képes Krónika családjának szövegváltozatai között alig találhatók komoly eltérések, addig a Budai Krónika családjáról ugyanez nem mondható el, tagjai számos helyen a Képes Krónika családjával mutatnak rokonságot, ami annak a bizonyítéka, hogy a két szöveghagyomány nem független egymástól. Mindezt jól szemlélteti a szövegcsaládok 1937-ben megjelent kritikai kiadása, amelyet Domanovszky Sándor készített el.* 1 * A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00099/14/2) támogatásával készült. E helyen is köszönetét mondok Veszprémy Lászlónak a tanulmány megírásához nyújtott segítségért. 1 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV Ed. Alexander Domanovszky. In: Scriptores rerum Hungricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I—II. Ed. Emericus
