Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
470 PETERFI BENCE tanúskodik az ugyanezen a napon kelt engedély, amely a neuburgi javak szabad elszállítását biztosította.139 Az uradalom és az egykor ott birtokos Kanizsai család ezután egyik pillanatról a másikra eltűnt a forrásanyagból, így arra sem tudunk választ adni, hogy a főherceg, majd magyar király Ferdinánd megtérítette-e, ha igen, milyen formában a zálogösszeget. Akár még azt sem zárhatjuk ki, hogy a Kanizsaiakkal nem rokon, ám a Mohács utáni Magyar Királyságban számtalan lehetőséghez jutó Salm családdal áll mindez kapcsolatban. Az 1520-as évek végén ugyanis — a Kanizsait követő Matthias von Teufel rövid birtoklása (1520) után — mind Orth an der Donauban, mind Neuburg am Innben e család jelent meg a Kanizsaiak nyomában.140 * * * Kanizsai János sajátos „kitörési kísérlete” nem talált folytatóra a családban. A Kanizsaiak szerencsétlenségére az 1520-as évekre sorra elfogytak a család férfi tagjai, Kanizsai Ferenc 1532. évi elhunytéval141 pedig fiágon kihalt a família. A Kanizsai Orsolyát feleségül kérő Nádasdy Tamás számára aligha e végül zsákutcának bizonyuló neuburgi történet, sokkal inkább a magyarországi rang és a tekintélyes hazai uradalmak lehettek a frigy megkötése szempontjából motiválóak. Mindazonáltal a Kanizsai János által végrehajtott országváltás valóban figyelmet érdemel: egy határ mentén birtokos, a magyar királyi szolgálatban magát kitüntető, a határ túloldalát mindaddig elsősorban házasságok és üzleti kapcsolatok révén ismerő család egyik tagjából egyik pillanatról a másikra vált az Osztrák Főhercegség területén is többé-kevésbé otthonosan mozgó személy. A középkorban korántsem volt ritka, hogy valaki egyszerre több egyházi vagy éppen világi úrnak szolgált. E jelenséget a német szakirodalom kétszeres vagy többszörös lojalitásnak, azaz Doppel- vagy Mehrfachloyalitätnek nevezi,142 aminek aspektusait elsősorban udvari-diplomáciai viszonyrendszerben vizsgálták eddig. Azonban joggal lehet e modellt a határ menti kapcsolatok vizsgálatánál is alkalmazni. Könnyen belátható, hogy a hosszan tartó és prosperáló birtoklás érdekében a „kétlaki” személyeknek, így például Kanizsai Jánosnak is valamennyi tartományban hűnek kellett lennie az adott terület szokásjogához, illetve urához, ami különösen izgalmassá teszi az ilyen eseteket. 139 MNL OL E 239, 14. köt., 341-342. p. (= ÖStA AVA FHKA AHK GB 23, föl. 94r-94v). 140 Orth an der Donau: TNÖ VII. 520. Neuburg am Inn: Hofbauer, J.: Die Grafschaft i. m. 62-63. 141 Engel P: Középkori magyar genealógia i. m. „Osli nem, 5. tábla, Kanizsai” családfa. 142 A fogalom bevezetése: Peter Moraw: Gedanken zur politischen Kontinuität im deutschen Spätmittelalter. In: Festschrift für Hermann Heimpel zum 70. Geburtstag am 19. September 1971. I—III. Hrsg, von den Mitarbeitern des Max-Planck-Instituts für Geschichte. Göttingen 1971-1972. (Veröffentlichungen des Max-Planck-Instituts für Geschichte 36.) II. 58-59. L. még: Martin Kintzinger: Servir deux princes. Les familiares étrangers au xv® siede. Revue du Nord 345-346. (2002) 2. sz. 453-476., Paul-Joachim Heinig: Römisch-deutscher Herrscherhof und Reichstag im europäischen Gesandtschaftssystem an der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. In: Gesandtschafts- und Botenwesen im spätmittelalterlichen Europa. Hrsg. Rainer Christoph Schwinges - Klaus Wriedt. Stuttgart 2003. (Vorträge und Forschungen 60.) 232-235.
