Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
468 PÉTERFI BENCE válhatták Kanizsait a szerződés megkötésekor, mint az, hogy anyagilag komolyan megszorult élete alkonyán. Mivel első említésekor, 1468-ban már nagykorúnak kellett lennie,123 az örökösödési szerződés idején biztosan legalább hetven év körül járt. A grófságért tehát — akár ténylegesen, akár képletesen beszélünk róla — komolyan megfizetett. Valószínűleg a Magyar Királyságtól való nagy távolság pecsételhette meg a grófság és a Kanizsai család kapcsolatának sorsát is. Kanizsai János valamikor 1521 végén, 1522 elején halt meg.124 Ha születettek is gyermekei, azok nem élték őt túl, felesége, Guti Ország Katalin pedig már valamikor korábban elhunyt. Nem sokkal halála után, 1522. február 5-én kelt az első intézkedés hagyatéka ügyében: Ferdinánd főherceg a tartományúri apparátus révén utasította a neuburgi pflegert, hogy számára, vagy ha lennének örökösök, akkor számukra hűen őrizze meg a jószágokat.125 Időközben az alsó-ausztriai landmarschall is jegyzékbe foglalta a bécsi Kanizsai-házban fellelt tárgyakat,126 amit megküldték az egyik legközelebbi örökösnek, Kanizsai Lászlónak. O a saját és nagynénje, Kanizsai Dorottya nevében Ambros Wiesent ausztriai landmarschall-helyettes (landtundermarschalh) előtt írásban vállalt kötelezettséget: Kanizsai Jánosnak az Osztrák Főhercegségben lévő adósságait (liquida debita) ki fogja fizetni azoknak, akik e kötelezvény dátumától (1522. május 14.) számított egy éven belül perbe hívják őket, nem zárkózik el igényei elől. Ausztrián kívül indított perekre azonban nem vonatkozott e kötelezettség. Kanizsai László egyúttal jelezte: sem a bécsi házat, sem a Neuburgra vonatkozó zálogjogot nem kívánja elidegeníteni, amíg az esetleg ellenük meghozott ítéletet végre nem hajtják, illetve elegendő biztosítékot nem képeztek, amiből fizetni tudnak.127 E kötelezettségvállalás főként Albrecht ze Sternberknek szólhatott, de 123 1468. szept. 1.: Reiszig E.: A Kanizsaiak i. m. 74., Engel P: Középkori magyar genealógia i. m. „Osli nem, 5. tábla, Kanizsai” családfa (mind a két szerző a DL 16 700., ill. annak nyomtatott kiadása, a Sopron megye II. 452-453. 281. sz. nyomán). Valójában azonban János a győri káptalannak egy 8 nappal korábban, 1468. aug. 24-én kelt oklevelében is előfordul már testvérével, Lászlóval és más atyafiaival (DL 16 895.). 124 Vö. Engel P: Középkori magyar genealógia i. m. „Osli nem, 5. tábla, Kanizsai” családfa (a DL 26 268. nyomán - leltár a Kanizsai bécsi házában hátrahagyott tárgyakról). Nemcsak a pontos idejét, hanem a helyét sem tudjuk, hogy hol halt meg vagy hol temették el. Az eltemetés helyét illetően nem kizárt, hogy esetleg valahol a neuburgi grófság területén. A Kanizsai László és Kanizsai János egyik volt embere, Wilhelm Hausner lékai várnagy közötti perről rengeteg forrást megőrző másolati füzetben található egy számadás másolata, amely szerint Hausner Kanizsai János holttestét Neuburgba vitte („Item vermegkht, was Wilhalbm Hausner emphangn hat nach abgang mein herm graf Hansen zu Newburg, da er in als tot gen Neuburg hat pracht.” - DL 37 189., fol. 6v). 125 MNL E 239, 14. köt., 240-242. p. és 243-244. p. (= ÖStA AVA FHKA AHK GB 20, fol. 73r és fol. 77v). 126 Vö. DL 26 268. 127 DL 23 634. Ulrich Gebhartot, mindkét jog doktorát 1522 júniusában vették szolgálatukba kifejezetten az alsó-ausztriai panaszos ügyek intézésére (DL 23 641.), aki egészen 1526-ig kimutató a Kanizsaiak zsoldjában. Az 1523 és 1526 közötti kiadások jegyzékét („Registrum super expensas in causis coram regentibus archiducis Austrie, quas manigifcus dominus dominus Ladislaus de Kanysa condam apud directorem causarum ibidem deposuit”), ami egyúttal Kanizsai János szolgálóinak körére is elsőrangú forrásul szolgálhat 1. DL 26 328. Gebhartoz 1. még DL 25 702., DL 25 703.
