Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 45 tem előtte az ügyet, mire ő azt teljesen megerősítő, s előttem úgy adta elő, mint ahogy fennebb olvasható. Budapest, 1929. jan. 12. Dr. Kacziány Géza.” „Az 1904-es delegációk alkalmából mint politikai újságíró négy hetet Bécsben töltöttem. Itt nagyrabecsült, de sajnos már akkor súlyos beteg barátom, Kemechey Jenő, a B.H.254 * munkatársa rossz érzései miatt megkért, hogy állandóan mellette tartózkodjak, igy azután az ő előkelő összeköttetései révén magam is értékes ismeretségekre tettem szert. Egy alkalommal egy olasz vendéglőbe kísértem el vacsorára a hol akkor már Láng Lajos br. és Thallóczy Lajos külügyi osztályfőnök tartózkodtak. Vacsora alatt Thallóczy felhívott, hogy látogassam meg a lakásán, a hol nagyon érdekes dolgokat fogok megtudni tőle. Meghívásának pár nap múlva eleget tettem. Szívesen fogadott, majd egy szép érvényesülési jövő képét festette ki előttem, az esetre, ha rá hallgatok. Kérdésemre, hogy milyen hivatás várna rám, csaknem szóról szóra így felelt: „Tudod öcsém nem minden úgy van ám, mint a hogy Ti azt odahaza látjátok. Rákócziból is Istent faragtok, pedig a mint Thalynak265 az adatok gyűjtésénél az udvari Levéltárban segítségére voltam, olyan hiteles jelentéseket is olvastam, a melyek más színben állítják elibénk Rákóczyt, mint Thally (sic!) és társai. A király, hogy Tisza István erőskezű politikáját nemzeti engedménnyel támogassa, hozzájárult ugyan Rákóczi hamvainak hivatalos hazahozatalához, de az udvarnál viszont igen jó néven vennék, hogy ha a kultusz ellensúlyozásául, egy olyan munka megjelenne, a mely a Levéltár titkos adatait ismerteti256. Ha ezt megteszed, úgy Öcsém mindenre számíthatsz, a mi érvényesülést jelent, mert tudod az udvar nem hálátlan. „ Röviden, de annál határozottabban kijelentettem, hogy Rákóczi gyalázására semmi körülmények között nem vagyok hajlandó! Thallóczy erre cinikusan megjegyezte, hogy én is olyan vagyok, mint igen sok magyar ember, a kik nem vállalkoznak okos dolgokra, inkább összetörik a fejüket a falban, a melynek botorul neki mennek. Ezután elbocsájtott. Ezt a jelenetet én annak idején több barátomnak elmondottam, és tudomására hoztam Thally (sic!) Kálmánnak is, a ki annyit válaszolt, hogy neki is mondotta Thallóczy, hogy a Levéltárban Rákóczy ellenes adatokra bukkant, a melyek azonban — mint saját maga is mondotta — könnyen meg is cáfolhatók. Perczel Mór s.k.” (A közjegyzői hitelesítés dátuma 1930. március 8.) 254 Valószínűleg Budapesti Hírlap. 265 Természetesen Thaly Kálmánról van szó. Róla immár klasszikus R. Värkonyi Agnes: Thaly Kálmán és történetírása. Akadémiai, Budapest, 1961. 256 Látható, hogy jelentős különbség van itt az előző iratban (illetve a Gálocsy-féle röpiratban) kifejtett narratívához képest. Perczel ugyanis nem beszél már elkészült kéziratról, hanem csak a Levéltárban található, Rákóczit nem éppen kedvező színben feltüntető aktákról, aminek még akár valóságos alapja is lehetett.
