Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
Péterfi Bence A LAJTÁN INNEN, AZ INNEN TÚL Kanizsai János pályafutása a Magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján* „Kanisay azonban a nyugati feudalismus szellemében mint kiskirály élt, a ki félvállról vette saját törvényesen megkoronázott királyát és idegen uralkodónak tett szolgálatokat. Székesfehérvár 1490. évi ostrománál igen vitézül harczolt, de mint Miksa császár katonája; támogatta őt 1506. évi betörésénél is és — a mikor egy esztendő múlva a mostani események után, 1515-ben, a kifáradt Jagellók házassági szerződéssel erősítették meg a Habsburgok örökösödési igényeit, — Miksa császártól római szentbirodalmi grófsággal jutalmaztatta meg a maga német hűségét. De ő, a ki nem akart szolgálni természetes urának, megbüntette azt, ki őneki nem akart szolgálni” - olvashatjuk Márki Sándor több mint száz éve született megállapítását1 egy bizonyos Kanizsai Jánosról. E név hallatán, ha majdnem mindenkinek a Luxemburgi Zsigmond uralkodásának első három évtizedében működő, méltán híres esztergomi érsek jut is eszébe, kétség sem férhet a Márki által említett, a Mátyás- és Jagelló-kori okleveles anyagban jól dokumentált János létéhez. Kanizsai János szerényebb hazai pályafutása esetében ugyanakkor korántsem arról volt szó, hogy idejekorán meghalt volna, sokkal inkább arról, hogy testvéreihez, Lászlóhoz (dalmát-horvát-szlavón, majd jajcai bán), Istvánhoz (pohárnokmester), unokatestvéréhez, Györgyhöz (pohárnokmester, dalmát-horvát-szlavón, majd nándorfehérvári bán, zalai, vasi ispán), illetve annak fiához, Lászlóhoz (rendi kincstartó, vasi ispán) képest némileg eltérő karriert futott be. Érdeklődésemet épp ez a csavar, nevezetesen János 1491 utáni birodalmi pályafutása keltette fel. A történteket, különösképpen Neuburg am Inn-i birtokszerzését, grófi címének kiharcolását meglehetősen sok forrással lehet ábrázolni, ami a késő középkori magyar történelemben meglehetősen szo* A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának fiatal kutatója és az ugyanott működő „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport (LP2015-4/2015) tagja. - Jelen munka a 2015 őszén leadott disszertációm egyik, javított és rövidített fejezetén alapul. Köszönöm a szöveg formálása során nyújtott segítségét Draskóczy Istvánnak, Lakatos Bálintnak, Neumann Tibornak és Skorka Renátának. - Ausztriában és Németországban az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány 2012. évi Emst-Mach-Stipendiumának, a Balassi Intézet különféle ösztöndíjainak (Campus Hungary, 2013 [B1/1R/2822]; Klebelsberg Kunó-ösztöndíj 2014; Collegium Hungáriáim, Bécs, 2015) és az OTKA K 105 916. sz. projektjének köszönhetően kutathattam. 1 Márki Sándor: Dósa György. Bp. 1913. (Magyar történeti életrajzok 59.) 405-406.
