Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Az Árpádok, Attila és a dinasztikus hagyományok
436 SUDÁR BALAZS nasztia alapítója is ide tartozik: a táhirídákat (821-873) Táhir bin Huszajn, az ajjubida birodalmat Nadzsmaddín Ajjúb (-1173) alapította. Ugyanígy nevezik meg magukat az előkelő klánok is az oszmán birodalomban. A Mihalogluk arról a Kösze Mihálról veszik a nevüket, aki az oszmánok szolgálatában futott magasra, a 17. századi Köprülüzádék pedig a birodalmat megmentő nagyvezír melléknevével azonosították magukat. Ebben az esetben a sarokpontnak számító személy azonos a birodalom megalapítójával. 3. A családfák elágazási pontjai Egy közösség persze nem mindig csupán egyetlen őst tart számon. Jól megfigyelhető ez a szúfi mesterek leszármazási rendszerében. Az alapító mester tanítványi láncolatát rendre Mohamedhez vagy Alihoz vezetik vissza, a sorozat pedig őutána tanítványain keresztül folytatódik tovább. Ha azonban a tanítványi láncban egy karizmatikus személy bukkan fel, aki valamilyen módon átformálja a tanítást, akkor immár ő is sarokpontként tűnik fel. Nézzük pl. a halvetík esetét. A rendet Héráiban alapította Sejh Omer el-halvetí a 14. században. Utána elágazott a tanítás, Sejh Jahja Sirvání vitte tovább az egyik ágat. Az ő vonalának egyik későbbi tagja Dzsemál el-halvetí (7-1506?), akitől a rend dzsemálijje ága származik. Ebből viszont a Szünbül Szinán (-1529) alapította szünbülijje szakadt ki a 16. században. Saban-i Véli (-1569) indítja a sabanijje ágat, Sejh Szejjid Ahmed el-Harírír el-Asszálí (-1639) az asszálijjét, Szejjid Muhammed el-Bahsí (-1687) pedig a bahsijjét. A rend tagjai általánosságban halvetínek tekintik magukat, de gyakorlatilag az utolsó sarokpont, azaz saját águk mestere szerint nevezik meg rendjüket szünbülijjeként vagy bahsijjeként.21 [1. ábra] Ugyanez figyelhető meg a dinasztiák esetében is. Dzsingisz után a család azonnal négy ágra szakad, s az lesz referenciapont, hogy melyik fiútól származik valaki: dzsocsida vagy csagatajida-e például. De a Dzsocsi-ág is több ágra szakad, az egyik csoportosulás Tokatemüridának határozza meg magát, azon belül pedig léteznek a Dzsánidák — más néven Asztarhanidák — Dzsán Muhammad kán nyomán.22 [2. ábra] Természetesen az elágazási pontok csak az „elágazókat” érintik és érdeklik, akik az eredeti vonalat viszik tovább, azok számára ezek nem érdekesek. Tehát például egymás mellett létezik a halvetí rend dzsemálijje ága és az abból kivált szünbülijje. Mindez arra utal, hogy egy leszármazási lánc szempontjából alapvetően a legutolsó elágazási pont érdekes, amellett természetesen, hogy az elődök tiszte-Temür and the problem of a conqueror’s legacy. Journal of the Royal Asiatic Society 8. (1998:1) 21-41. Timur viszonya a Dzsingiszidákhoz, és kísérlete a saját „sarokpont”-voltának felépítésére: Beatrice Forbes Manz: Tamerlane and the Symbolism of Sovereignty. Iranina Studies 21. (1988: 1/2) 105-122. Timurra, mint viszonyítási pontra: Sholeh A. Quinn: Notes on Timurid Legitimacy in Three Safavid Chronicles. Iranian Studies 31. (1998: 2) 149-158. 21 Nathalie Clayer: Mystiques, état et société. Les Halvetis dans l’aire balkanique de la fin du XVe siede ä nos jours. Leiden 1994.; Süleyman Uludag: Halvetiyye. In: Türkiye Diyanet Vakfi Islam Ansiklopedisi. XV Istanbul 1997. 393-395. 22 Audrey Burton: Who were the first Ashtarkhanid rulers of Bukhara? Bulletin of the School of Oriental and African Studies 51 (1988:3) 482-488.
