Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 425 A naplókban megjelenő körmenetek térbelisége egyáltalán nem annyira egyöntetű, ahogyan azt a Fogéi által bemutatott körmenetek alapján gondolhatnánk. A legnépszerűbb központok esetében akár vélhetnénk azt is, hogy nincs nagy változás a 15. századi helyzethez képest: a Notre-Dame székesegyházba irányuló 21 körmenet mellett 12 ment a Sainte-Geneviéve apátságba, és emellé még odavehetjük a Szent Genovéva ereklyetartóhoz kötődő speciális szertartást, amely az apátságból indult, a Notre-Dame-ban tartott szentmisével érte el a csúcspontját és végül az apátságba tért vissza - korszakunkban ebből 13-at jegyeztek fel a szerzőink. Ez a két szentély tehát magához vonzotta az összes feljegyzett körmenet felét. A Saint-Martin-des-Champs apátság már csak öt alkalommal vált célponttá, és ebből kétszer az egyetem szervezte a ceremóniát. A Palota és a területén álló Sainte-Chapelle két-két ízben szerepel a naplókban, és kétszer jelenik meg a Saint-Jean-en-Gréve templom is. A többi egyházi intézmény (a korábban oly népszerű Sainte-Catherine-du-Val-des- Ecoliers, a Saint-Germain-l’Auxerrois, a ferencesek és a karmeliták, valamint néhány újonnan felbukkanó plébániatemplom) csupán egy-egy alkalommal kerültek bele a naplókba körmenetek célpontjaként. Gyakoribbá vált viszont a 15. században is ismerős szokás, az egyéni plébániák területén egy időben tartott, a liturgikus évtől azonban független menetek rendszere: míg az 1412-es sorozatban, vagy akár 1524-ben is ezek egymástól elkülönült napokon zajlottak, 1530-ban és a 16. század végén már heteken át követték egymást. így történt ez az 1583-1584-es évek „fehér körmenetei” (processions blanches) idején, amelyek egész Eszak-Franciaországban elterjedtek,83 és így az 1589-es válságos év elején, amikor Párizs szembehelyezkedett a zsarnoknak ítélt III. Henrik királlyal, és hosszan gyászolta a király által meggyilkoltatott vezetőit, a Guise testvéreket.84 Ezek a valamennyi plébánián zajló körmenet-sorozatok egyfajta pánikhangulat szimptómái voltak, és nem a hatalom utasítására, annak képviseletében, hanem spontán közösségi vagy helyi papi kezdeményezésre indultak el és folytatódtak igen sokáig. Az ismétlődés és a plébániai keretek előtérbe helyezése mellett különlegessé tette ezeket a meneteket a résztvevők kiléte (egyházi intézmények helyett gyermekek, majd laikus felnőttek is), időszaka (éjjel, fáklyafénynél), a résztvevők önsanyargatása (télvíz idején egy szál ingben, mezítláb gyalogolnak).85 Első közelítésben tehát elmondhatjuk, hogy a körmenetek valóban koncentráltabbak lettek a térbeliségüket tekintve, de nem tűntek el teljesen a különféle periferikus helyszínek sem, illetve a naplók alapján nem egy, hanem két pólus rajzolódik ki: a Cité szigetén álló székesegyház, amelyhez nyilvánvalóan kapcsolódik a Palota és a Sainte-Chapelle is, valamint a bal parti dombokon, a 83 Crouzet, D.: Recherches i. m. 156. 84 Denis Crouzet Les guerriers de Dieu: la violence au temps des troubles de religion, vers 1525 - vers 1610. I-II. Champ Vallon 1990. II. 379-389. 85 „Ugyanezen a napon [1589. február 3.] igen szép körmenetek, ahol rengeteg teljesen meztelen ember vett részt, akik igen szép kereszteket hordoztak; néhányan azok közül, akik részt vettek ezen a meztelen körmeneten, a kezükben vitt gyertyájukhoz vagy viaszfáklyájukhoz [...] az elhunytak [a király által meggyilkolt Guise testvérek] címereit rögzítették; a rajtuk lévő ingen vagy fehérneműn nagy rózsafüzéreket viseltek.” Francois 47.
